Fórum
SFmag
MATE
Bútor
ART.RPG
Thrillion
Boltok
Klubok
RSS
LFG.HU
The Book Depository

Keresés
Felhasználó
Jelszó
 Regisztráció  Elfelejtett jelszó?

[Nem tudsz bejelentkezni?]

‘Pogánykő’ kategória

Küldte  Donatus 2017. május 18 Comments Off
Kategória: Pogánykő
Csak két játékos volt jelen, Chrisagon és Trebonius. [...] Bővebben!     Teljes cikk »
Küldte  Donatus 2017. március 22 Comments Off
Kategória: Pogánykő
  Mivel most kezdtek el pár órányi útra a conventustól egy ciszterci rendházat felépíteni, kis tudálékosság róluk. [...] Bővebben!     Teljes cikk »
Küldte  Donatus 2017. január 13 Comments Off
Kategória: Pogánykő
Ismét játszottam, Euphemios mesélt. Visszatértük után, Euphemios azonnal megkezdte a fiú tanítását. A többi varázsló is visszatért a műhelyébe, volt aki továbbra is varázslatok tanulásával töltötte az időt, míg mások, tanulva a történtekből, elkezdték megtervezni műhelyük védelmét, amit eddig jelentősen elhanyagoltak. Év végére meghalt a kiátkozott osztrák herceg, a szomszédban is normalizálódott a helyzet, miután megszűnt a pokoljárás. [...] Bővebben!     Teljes cikk »
Küldte  Donatus 2016. június 20 Comments Off
Kategória: Pogánykő
Két rövid mese volt, egy hétköznap délelőtt, és egy szombat délután, de együtt érdekesebb.    [...] Bővebben!     Teljes cikk »
Küldte  Donatus 2016. április 28 Comments Off
Kategória: Pogánykő
  Míg megírom a legutóbb történteket, ismét néhány varázslat: [...] Bővebben!     Teljes cikk »
Küldte  Donatus 2016. február 24 Comments Off
Kategória: Pogánykő
Miközben a csapat Hugót keresi, addig Euphemios otthon vigyáz a házra. Még élvezi is, hogy egyedül ő van otthon a varázslók közül. Ráadásul megérkezett az a festő fiatalember, akivel nemrég találkozott, és meghívta a conventusba, hogy jó görög módra díszítse már ki a lakrészét.   [...] Bővebben!     Teljes cikk »
Küldte  Donatus 2015. október 5 Comments Off
Kategória: Pogánykő
A varázslók nagyon lelkesen tértek vissza a conventusukba. Egyrészt, legyőztek egy komoly hatalommal bíró gonosz varázslényt, másrészt a kincseiből biztosították a megélhetésüket egy darabig. Talán ennek, a hosszú ideig tartó, eufórikus állapotnak volt köszönhető, hogy Chrisagon tanonc kora óta először, elvesztett egy certament, melyet az Ignem visért vívott, és hogy Treboniusnak, a műhelymunka során három egységnyi Corporem vis robbant a nyakába. Kisebb sérülésekkel megúszta ő is és a laboratóriuma is, viszont a conventus lakói hosszú ideig emlékeztek a fertelmes bűzre, amelyet Auram varázslatokkal is csak nehezen lehetett semlegesíteni. [...] Bővebben!     Teljes cikk »
Küldte  Donatus 2015. augusztus 15 Comments Off
Kategória: Pogánykő
Gyémántpor: CrAq15. szint Mágikus fókusz: kis gyémánt (+2) H.: Közeli T.: Pill. Irányított +1 A varázsló egy jéglabdát teremt, amit a cél felé hajít. Az a célpont előtt felrobban és 3 lépésen belül +12 sebzést okoz.     Hassabis gömbje: CrAq 20. szint Mágikus fókusz: kristálygömb (+2) H.: Közeli T.: Összp. Irányított +3 Egy jéggömböt teremt a varázsló, mely 5 láb átmérőjű. Vízszintes, vagy lejtős terepen elgurítva +12 sebzést okoz mindenkinek, akit elér.   Közeli oázis: InAq 20. szint Mágikus fókusz: fiola víz (+1) H.: Önmaga T.: Összpontosítás/Nap A varázsló megérzi, merre található iható víztömeg, és az időtartam alatt tudja az oda vezető irányt. Ezt a varázslatot a Tremere Jolanda fejlesztette ki, mivel gyakran utazott Afrika sivatagaiban, illetve a Szentföldön.   A részeg grog: MuAq 10. szint Mágikus fókusz: pár csepp bor (+1) H.: Közeli T.: Nap Az alkohol a varázslat hatótávján belül háromszor gyorsabban fejti ki a hatását. Ezt a varázslatot tündérmágiából fejlesztette ki egy mindmáig ismeretlen Merinita.   Dyonüsos csodája: MuAq 10 szint Mágikus fókusz: pár csepp bor (+1) H.: Érintés T.: Nap A folyadékot borrá változtatja a varázslat az időtartamon belül.   Savas penge: MuAq 15. szint Követelmény: Perdo Mágikus fókusz: onyx (+2) H.: Közeli T.: Különleges A varázsló ráköp a pengére, a köpés a penge teljes hosszán savvá változik, +10-et adva a sebzéshez. A varázslat az első támadásig hat, ha azt felfogja valami, akkor a sav is elfolyik károkozás nélkül. A Flambeau Ursula köpése a pengén egy pillanatra felizzik, mint a parázs. Ez az ő sigilliuma.   A dagonya vége PeAq10. szint Mágikus fókusz: száraz por (+1) H.: Közeli/látótáv T.: Pill. A varázslat hatótávolságában az út száraz lesz.   Mint a medve: ReAq 10. szint Követelmény: Ignem T.: Önmaga/Érintés T.: Nap A varázslattal az eső, hó, hideg okozta kellemetlenség kerülhető el. A varázslat a célszemélyt szárazon tartja, és +3 bónuszt ad neki a hideggel kapcsolatos hatások elleni dobásra.  Roland Ex Miscellanea találta ki ezt a varázslatot, így téve elviselhetővé az északra történő utazásait.   Forró víz: ReAq 15. szint Követelmény: Ignem Mágikus fókusz: hamu (+1 T.: Közeli T.: Pill. A varázslat hatására a varázslótól számított hét lépés átmérőjű körben, két lépés mélyen a víz felforr, ami +3 sebzést okoz, mely ellen nem hat a páncélok védelme.       Teljes cikk »
Küldte  Donatus 2015. május 5 Comments Off
Kategória: Pogánykő
Ott hagytuk abba, hogy eltűntek a támadók, és maga Cornelius üzent Vidnek. Felmérték a károkat, elkezdték a helyrehozatalát, a halottakat eltemették, megerősített őrség volt heteken keresztül. A varázslók is jobban figyeltek mindenre, de nem történt újabb támadás. Próbálták követni a nyomokat, melyek nem meglepő módon a gyepű felé tartottak, de a hajnali eső ezt elmosta, mágiával meg semmi érdemlegest nem sikerült találniuk. Vid megkísérelte megidézni Cornelius-t, de nem járt eredménnyel, ami azért elgondolkodtatta, majd azon kezdte törni a fejét, milyen óvintézkedéseket tegyen.  [...] Bővebben!     Teljes cikk »
Küldte  Donatus 2015. február 27 Comments Off
Kategória: Pogánykő
A conventusnak egyre több a kapcsolata a szomszédos templomosokkal, ideje hogy pár mondatot írjak róluk, és Léka váráról is. Léka vára Kőszegtől 13 km-re, a hegység északi oldalán áll egy kiemelkedésen, melyet a Gyöngyös körülölel. Az 1200-as évek elején a Herény-nemzetségből származó Bana soproni ispán, majd a Csákiak tulajdonában volt a lékai birtok, a helység neve először 1254-ben, IV. Béla nyugati hadakozása idején merült fel az oklevelekben, amikor Győr fia Torda hősiesen védte Leuka várát az osztrákokkal szemben. A monda szerint, a lékai vár a 14. században véres összecsapás színhelye volt a templomos szerzetesek és a királyi csapatok között. Ez az esemény arra az időre eshetett, amikor Károly Róbert haragja elől a Németújváriak Ausztriába menekültek és elképzelhető, hogy a vár védelmét erre a harcias szerzetesrendre bízták. Valótlan azonban az a feltevés, hogy valaha is a templomosok tulajdonában volt. Mivel a néphagyomány vörös papokról (Rote Plaffen) beszél, így az is lehetséges, hogy nem templomosok, hanem johanniták voltak Lékán. A monda szerint, a barátok elsáncolták magukat a várban és megesküdtek, hogy élve nem adják meg magukat. Az ostromló királyi csapatok egy titkos alagúton bejutottak a bástyák mögé és a hősiesen védekező szerzeteseket beszorították a lovagterembe. A boltíves falak között csak akkor csitult el a csatazaj, amikor az utolsó barát is halva terült el a kövön. A lovagterem padlójáról sokáig nem tudták lemosni a barátok vérét., akik hosszú évekig kísértettek éjfél táján a lékai várkápolnában. Az idegenvezető szerint, a lovagterem bejáratánál még ma is látni időnként egy tenyérnyi vörös foltot a földön… A vár felsővár udvara alatt van egy rejtélyes funkciójú helyiség. Ez két, negyedgönb kupolával fedett tér, benne egy lapos, hasáb alakú kő („oltárkő”), amit felállítottak a zárókőbe vésett jellegzetes templomos kereszt alá. Azért érdekes, mert a várudvar közepén van egy kerek rács, amin ha lenézünk, víz csillog az alján, teljesen olyan, mintha kút lennem aki először látja, annak is véli. Na, a víz egy kis mélyedésben van, mely ennek a helyiségnek a közepén helyezkedik el. Van akik szerint ez egy misztérium helyből átalakított őskeresztény szentély, a templomosok, titkos szertartásainak helyszíne, vagy csak egy régi ciszterna, amit valakik átalakítottak. A várból állítólag vezet egy titkos átjáró a 10 km-re levő Borostyánkő várába, Léka kútjából indul és az ottani kútnál volt az átjáró másik vége. A játék szerint, itt most templomosok élnek. Áll a vár felső része, ami egy ötszögletű öregtoronyból, egy, inkább bergfriednek alkalmas, négyszögletű toronyból, kisebb palotaszárnyból, kaputoronyból és a kápolnából áll. 5 lovag él itt a kíséretével és a szolganéppel. Léka a középkorban vámszedő hely volt, ez a pénz most a templomosokat gazdagítja. A templomos lovagrend az egyik leghíresebb keresztény lovagrend, rengeteg legendával övezve, melyekbe most nem megyek bele. 1118-ban szerveződött, 9 szentföldi keresztes lovag, kik közül nyolcat név szerint ismerünk, (Hugues de Payens Godefroy de Saoint-Omer, egy flamand lovag, Payens de Montdidier, Archambaud de Saint-Agnan, André de Montbard, Godefroy Bisol vagy Bisot, végül két férfiú akinek csak keresztnevét jegyezték fel: Rossel vagy Roland és Gondemare) de Paynes vezetésével elhatározta, hogy életüket a Szentföld zarándokai védelmének szentelik. Krisztus szegény lovagjainak nevezték magukat, ezzel is utalva kezdeti szegénységükre és elhivatottságukra. A lovagokat II. Balduin, Jeruzsálem királya vette pártfogásába, aki az egykori Salamon templom egy szárnyát adományozta nekik. Lakhelyük után nevezték őket a Templom lovagjainak, vagy egyszerűbben templomos lovagoknak: Fratres Militiae Templi. Az 1128-ben jött létre a latin nyelvű rendi szabályzatuk (regula), amelyet később újabb kiegészítések követtek egészen a 13. század második feléig. De Payns felkérésére Clarirvauxi Szent Bernát 1132 és 1135 között megalkotta a rend szellemi programját összefoglaló írását. A pápa kivette a rendet a püspökök joghatósága alól, felmentette őket a birtokaik után járó egyházi tized fizetése alól, és engedélyezte számukra templomok építését, káplánok választását. Ehhez hasonló kiváltságokat ekkoriban csak a ciszterci rend és később a magyarországi Pálos rend élvezett. A rend előbb a Francia Királyságban, majd Angliában talált támogatókra, aztán elterjedt német és spanyol területeken is. A 12. század második felétől a lovagok Közép-Európa királyságaiban is otthonra találtak.  A rend tagjai három csoportra oszlottak. A templomosok elitjét a lovagtestvérek alkották, a nehézfegyverzetű, lovagi harcmodort folytató harcosok. Minden lovagnak három lova és egy fegyverhordozója volt. Egyforma felszerelést és ruházatot kaptak, bal vállukon fehér köpenyt hordtak vörös kereszttel, melynek viselését a pápa engedélyezte. Feladatuk a zarándokok védelme, illetve tágabb értelemben a hitetlenek elleni küzdelem volt. A katonai feladatok ellátásán kívül életük a szerzetesek életvitelével egyezett: közös hálótermekben aludtak, együtt étkeztek naponta két alkalommal, a közbeeső időt pedig imádkozással, zsolozsmázással vagy más teendők elvégzésével (a fegyverforgatás gyakorlásával, az állatok ellátásával, vagy éppen őrség adásával) töltötték. A lovagokéval megegyező, szürkésbarna-drapp ruházatot viselő fegyvernökök vagy fegyverhordozók (sergent) alkották a rend második, legnépesebb csoportját. Számuk általában nyolc-kilencszerese volt a lovagokénak. Legfőbb feladatuk a lovagok szolgálata volt, csatában pedig könnyűlovas katonaként támogatták őket. A rend harmadik rétegébe a papok vagy káplánok tartoztak. A rend papjai általában csak a jelentősebb rendházakban és elsősorban a Szentföldön éltek. Feladatuk a tagok lelki életének gondozása volt, és egyedül a nagymesternek illetve a pápának tartoztak engedelmességgel.  A templomosok zászlója eredetileg fehér (vagy ezüst) és fekete volt: fehér (ezüst) pajzs, felül fekete sávval. A XII. század közepétől egy új, fehér alapon fekete kereszttel ellátott zászlót hagytak jóvá, majd a század utolsó éveiben ez fehér alapon vörös latin - néha „talpas” - keresztes lett. A XIII. század elejétől pedig újra az eredeti alap lett, immár a vörös kereszttel.  A zászló templomos elnevezése gonfalon baucent, vagy csak baucent. A gonfalon magyarul zászló, baucent fehér-fekete foltosat jelent, és ez a szó lett a harci kiáltásuk is. A templomos rend élén a káptalan által megválasztott Nagymester állt, aki a tisztet élete végéig töltötte be. Kisebb jelentőségű ügyekben egymaga döntött, de a legfontosabb kérdésekben csak a káptalan beleegyezésével határozhatott. Általános helyettese a sénéchal volt, aki háború esetén hasonló jogokkal bírt, mint a nagymester. A rend harmadik számú embere, a hadi ügyekért felelős marsall: maréchal volt. A három legfontosabb tisztség után rangban a tartományok – általában egy-egy ország alkotta provinciák – vezetői: preceptor vagy commandeur következtek. A rendházak, konventek vezetőit szintén így nevezték. A provinciák illetve rendházak elöljáróinak hatalma és jogköre a nagymesteréhez volt hasonló, azzal a különbséggel, hogy kisebb területre terjedt ki. A legfőbb vezetőkből és a szentföldi tartományok elöljáróiból állt a káptalan, amely tanácsaival segítette a nagymestert a rend irányításában. A templomosok évente tartottak generális káptalant, vagyis általános rendi gyűlést is, amelyen elvileg minden tartomány commandeur-jének részt kellett vennie. Ezen kívül az egyes tartományok is tartottak éves gyűléseket. A Rend Magyarországon a XII. század második felében jelent meg. Az első, források által is igazolható templomos ház az Adriai-tenger mellett fekvő vránai rendház volt. Ezt követően, a XII. század utolsó évtizedeiben a magyarországi templomosok újabb birtokokat, rendházakat kapnak, például Zengg városát, a hozzá tartozó Szent György egyházzal együtt. A XIII. század elejétől pedig kezdetét vette a rend viszonylag gyors terjedése a királyságban, ami elsősorban keresztes eszmeiséget pártfogoló királyaink, Imre és II. András adományainak köszönhető. András király 1217-ben részt vett az ötödik keresztes hadjárat akcióiban, sőt, egyes források szerint tagja is volt a Templomos Rendnek, bár ennek nem maradt fenn hivatalos dokumentuma. A jelenleg ismert források szerint a középkori Magyar Királyság területén a templomosoknak a rend eltörléséig tizennégy rendháza és közel 50 egyéb birtoka (földterülete, temploma, vára, városa, háza, halastava stb.) volt. A felsorolásból kitűnik, hogy a rend magyarországi házai és birtokai elsősorban az ország déli tartományaiban: Szlavóniában és Horvátországban feküdtek. A magyarországi templomos házak és birtokok önálló provinciát alkottak már a XII. század második felétől. A magyar rendtartomány első említése az 1156 és 1169 közötti időből származik. Ekkor keletkezett a templomos regulának a Statuts Hiérarchiques (Szervezeti rendelkezések) címet viselő része, amely felsorolja az akkor létező európai provinciákat: a franciát, az angolt, a poitou-it, az aragónt, a portugált, a szicíliait és utolsóként a magyart. A templomosok komolyan részt vettek a harcokban a tatárjárás idején, a muhi csatában, és mesterükkel együtt mindannyan odavesztek. A templomosok több magyarországi konventje is tevékenykedett hiteles helyként. A templomos rend a XIII. század második felében érte el fejlődése tetőpontját. Európa szinte minden országában jelen voltak, gazdagságuk a királyokéval vetekedett. A Rend őrizte 1204 és 1307 között az úgynevezett Torinói leplet, valamint 1222 után az Aranybulla egy példányát is. Vagyonuk nemcsak jelentős adományokból, hanem banki-pénzügyi tranzakcióikból is származott. A zarándokok számára bankrendszert teremtettek. Az úton levők pénzüket – nehogy a zarándoklat alatt kifosszák őket - bármely templomos rendházban letétbe helyezhették, majd az út során a kiállított váltókkal más rendházakból mindig annyit vehettek fel, amennyi a napi ellátására és továbbutazásra kellett a következő templomos „banki-kirendeltségig”. (Ily módon a zarándokoknak nem kellet attól félniük, hogy a maguknál tartott összes pénzüket elveszik tőlük.) A templomosok kiváltságaik révén kikerültek mind a világi, mind az egyházi hatóságok felügyelete alól, egyedül a mindenkori pápa parancsolhatott nekik. Akárhol voltak is házaik, birtokaik szerte Európában és a Közel-Keleten, mindenhol mintegy „állam az államban” működtek. A Szentföld mellett hadakozni kezdtek az Ibériai-félszigeten is, hogy segítsenek a visszahódításában (mint ismert, a reconquista csak jóval később, 1492-ben vezetett teljes sikerre). Itt általában a muszlim erőkkel határos területeken kaptak birtokokat, amiket aztán kötelesek voltak megvédeni. A rend bevétele a XIII. század végére olyan óriási lett, hogy a szentföldi erődítmények után önálló földközi tengeri flottát tudtak építtetni. Ebben a korszakban születhetett a templomosok kincséről szóló legenda. Ám hatalmasak voltak a kiadások is, hiszen a szerzetes lovagok csupán harcoltak, vagyis el kellett tartani őket, csak azt „termelték meg”, amit csata közben és után zsákmányoltak. Az elmúlt évtizedekben történészek sokasága végzett számításokat a templomos rend képzeletbeli főkönyvéről. Egy biztos: a nagy kiadások mellett a templomosok gazdasági hatalma egyre nőtt, s részben ez vezetett a bukásukhoz is. Az általam elképzelt AM világban a templomosok, bár keresztény szerzeteslovagok, a mágiára nem tekintenek egyértelműen az ördög ajándékaként. Véleményük szerint a mágiát használó lehet jó, vagy gonosz. Ez a hozzáállásuk, illetve az, hogy be is fogadnak maguk közé olyan személyeket, akik valamilyen szinten értenek a mágiához, okozza a johannitákkal való szembeállásukat, amire a gazdasági érdekeik ütközése csak ráerősít. Végül a képek a várról, majd a lovagrend jelképe, és pár életkép a lovagokkal.      Teljes cikk »