Fórum
SFmag
MATE
Bútor
ART.RPG
Thrillion
Boltok
Klubok
RSS
LFG.HU

Keresés
Felhasználó
Jelszó
 Regisztráció  Elfelejtett jelszó?

[Nem tudsz bejelentkezni?]

‘Kalandok a Vadűrben’ kategória

Küldte  anarion 2017. október 29 Comments Off
Kategória: Kalandok a Vadűrben
  Meglehetősen hosszú idő kiamardt. No nem a szerepjátákból, csupán a Spelljammer játékok szüneteltek, mivel az utóbbi időben inkább Krynn földjén kalandoztunk, illetve m.a.g.u.s, Shadowrun és Star Wars volt leginkább terítéken. De most újra itt, lássuk, mi is történt legutóbb. Mivel meglehetősen sok idő eltelt a legutóbbi kaland óta, amelynek története is nagyrészt a feledés homályába veszett, ezért tiszta lappal indult a játék, amolyan bele a közepébe alapon.    A csapat:Roberto Silco "Rob", "Kufár" - ember (varan) kalandor/kereskedő Kenrik "Kapitány" - ember (varan) kalandor/csempész/pisztolyművész Boris Vislovski "Penge" - ember (calidian) harcos/varázsló/varázskard Devestätor "Dev", "Tűzvész" - ember (thoric) kalandor/harcos/pisztolyművész Trunk Golrim "Vos"- eberroni alakváltó (törpe alakban) arkán mechanikus  Helyszín: Nagy Öv gyűrűrendszer, majd a Castor Szerencséje elnevezésű bányász aszteroida.   A Sötét Csillag kicsit több, mint másfél hete van úton, és a Nagy Öv egyik bányász aszteroidájára tart, hogy utasokat és ellátást vigyen a Castor Szerencséje elnevezésű bányászvárosba. Ennek következtében a fedélzeten tartózkodik utasként három örömlány, egy prédikátor, egy gyíkember szerencsevadász és öt bányász. Ezzel még nem is lenne gond, de odalent a raktérben, egy sebtében kialakított karámban közel háromtucatnyi szarvasmarha van összezsúfolódva, és az állandó bőgésük, illetve az ott terjengő szag már ugyancsak kezd Kufár és a legénység idegeire menni. Kufár sokszor úgy érzi, hogy a bűz lassan a falakba is beleivódik, és lehetetlenség lesz örökre eltüntetni belőlük. Mindezt pedig annak köszönheti, hogy a legutóbbi Ny'ska által kért szívesség nem egészen úgy végződött, ahogy azt a nagyhatalmú alvilági úr szerette, elvárta volna, így ha teljesen nem is, de azért némileg ellehetetleníti, korlátozza Kufár üzleti lehetőségeit. A varant is meglepte, hogy Ny'ska keze milyen messze - akár még a Belső Gyűrűig is - elér. Legalábbis, ezt bizonyítják az utolsó pillanatban visszalépő ügyfelek, vagy az elutasítás, amivel már eleve találkozik. Így nem maradt más, mint hogy szinte minden munkát el kell vállalnia, amitől némi bevételt remélhet. Még ezt is. Persze, van olyan része is a fuvarnak, amit a legénység nem bánt annyira, ez pedig a három örömlány utas a fedélzeten, akik - némi csengő aranyakért cserében - nem sajnálták tőlük a bájaikat. A thoric zsoldos, Devestätor szinte mindennapos vendég náluk legkedveltebb harcostársával, a harcos-varázsló Borissal együtt. A bányászok szintén fel-fel tűnnek a lányok kabinjánál, és olykor még a csillagbárka kapitánya, Kenrik is a tiszteletét teszi. A hajón utazó prédikátor - a calidianok egyik istenének, Munigurnak a papja - meglehetősen rossz szemmel nézi a lányok ténykedését és a legénység paráználkodását, ezért gyakran felbukkan a lányok kabinja közelében, és az ott elhaladóknak a kezében tartott szent könyvet lobogtatva prédikál a paráznaság bűnéről, az isteni helytelenítésről, a bűnre csábító asszonyokról és a bűnbocsánatról. Ez olyakor idegesítő (főleg amikor az ember sorban áll), máskor vicces (amikor másnak mondja a magáét), ezért a thoric már azon is elgondolkodott, hogy megüti egyszer a szent embert, és ettől a prédikátor által cipelt pisztoly és a kétkezes pöröly sem tudta volna eltántorítani. Azonban a sors mást hozott, és egyszer Borissal közöses rajtakapták, amint a prédikátor is a lányoktól jött ki, még a ruháját rendezgetve, igazgatva. Több sem kellett nekik, onnantól kezdve a férfi - aki hiába idézett szent könyvéből, hogy még a legjobban is megbotolhatnak, minden teremtett lélek esendő, az Úr megbocsátó stb... - állandó céltáblája lett élceiknek. [...] Bővebben!     Teljes cikk »
Küldte  anarion 2016. május 31 Comments Off
Kategória: Kalandok a Vadűrben
  Régi adósságomnak teszek most eleget azzal, hogy megírom ezt a posztot. Mindenki megnyugtatására, aki követi a blogot, nem hanyagoltuk el a kalandozásokat a Vadűrben, csak mostanában kevesebb alkalommal játszottunk. Ennek legfőbb oka, hogy bővültek a lehetőségek (értsd, új kalandmesterek léptek színre), így az utóbbi időben több alkalommal m.a.g.u.s és Dragonlance volt terítéken, illetve folytatódtak a kalandok Titán világán is, ahol a Tűzhegy után most a Koponyák Sivatagába vezetett a kalandozók útja.  De most vágjunk bele, és lássuk, mi is történt hőseinkkel az utolsó két játékülés során. Kezdjük az elsővel.   A csapat:Roberto Silco "Rob", "Kufár" - ember (varan) kalandor/kereskedő Kenrik "Kapitány" - ember (varan) kalandor/csempész/pisztolyművész Boris Vislovski "Penge" - ember (calidian) harcos/varázsló/varázskard Devestätor "Dev", "Tűzvész" - ember (thoric) kalandor/harcos/pisztolyművész Leon Arancio "Patkány" - ember (varan) kalandor/vándor/orgyilkos Trunk Golrim "Vos"- eberroni alakváltó (törpe alakban) arkán mechanikus   Új játékos is csatlakozott hozzánk, aki - addig, amíg saját karaktert nem készít magának - a legénység egyik tagjának bőrébe bújt, és Flynn-t, a "Fenevadat" személyesítette meg a játékülés során.   Helyszín: Trinona külső gyűrűjében a retteget alvilági úr, N'yska aszteroidája, majd az illithidek (agyszívók) uralta Varan-csoport az agyszívó űrben.    Legutóbb a Belső Gyűrűben búcsúztunk el a Sötét Csillag legénységétől, most pedig Nagy Övön belüli kék gázóriás, a lebegő városairól híres Trinonához közeledve találkozhattunk velük újból. Persze, nem jókedvükben közelítettek az égitest külső gyűrűjében lévő egyik aszteroida városhoz, hanem mert itt volt az ideje, hogy Kufár a fenn álló adóssága egy újabb részletét törlessze a híres-hírhedt alvilági bárónak, N'yskának. Úgyhogy, dokkolás után kiválasztott kísérőivel útnak is indult, hogy mielőbb túlessen ezen a nem túl kellemes látogatáson, és némi rakományt felvéve mihamarabb tovább állhasson innen. Addig a legénység fennmaradó része felkészíthette a csillagbárkát a további útra, Voss, az arkán-mechanikus pedig nekiláthatott végre kipofozni néhány sérülést, amely a közelmúltban keletkezett a burkolaton. N'yskának főhadiszállására érve - amelyet egy, a kikötőnegyedben a raktárházak közelében lévő kocsma mágiával megerősített emeleti szintjén rendezett be - nem várakoztatták sokat, hamar az őszes halántékú keresztapa elé vezették őket, aki épp legújabb szenvedélyének, a festészetnek hódolt. A modellek állapota és életfunkciói alapján csendélet készülhetett, ők pedig nem akarták megzavarni az alkotó folyamatot. N'yska kifejtette, hogy mennyire megnyugtatja a festészet, és bár nem érzi úgy, hogy tehetséges volna, a környezetében mindenki szinte rajongva dicséri a műveit. Így végül egy valódi műértő kritikust is hozatott Trinináról, aki eleinte nem ismerte fel a nagyságát, mostanra azonban beállt a rajongói közé. Amint meggyógyulnak a kezei, írni is fog róla egy rajongó kritikát az egyik mérvadó trinonai lapban. Ezen felvezető után természetesen Kufár is lenyűgözőnek találta az épp készülő alkotást, ezért N'yska meglebegtette, hogy talán a jövőben ajándékoz majd neki egy kisebb képet, amellyel méltóképp díszítheti a Sötét Csillagon lévő kabinját. A rövid beszélgetés során N'yska figyelmeztette Kufárt, hogy az otthonvilágán, Boyarny-n vérdíjat tűztek ki a fejére, úgyhogy vigyázzon, mivel nem szeretné, ha nem térülne meg a befektetése (Kufár persze levonta a következtetést, hogy miután kifizette az adósságát, N'yskának már nem lennének ilyen aggályai, sőt lehet elsőként adná fel). Elmondta továbbá, hogy ha már amúgy is itt van Kufár, akkor lenne egy megbízása is a részére, amelyért természetesen némi fizetség is jár. Az épp készülő művét kellene elvinnie a Varan-csoportba egy ott élő agyszívó ügyfelének, cserébe pedig - ha már amúgy is arrafelé járnak - elhozni néhány ládát, amelyeket a Koponyák Sargassója mellett, egy magányos aszteroidán át kellene pakolni egy másik csillagbárkába, amely ott fogja várni őket. Kufár nem gondolkodott sokat, hiszen tudta, nem szerencsés N'yskának nemet mondani, így belement az üzletbe. Azzal váltak el, hogy másnak visszamegy a képért, addigra elkészül az ajándéknak szánt mű. A hajóra visszatérve Kufár tájékoztatta a többieket, hogy hogyan változott a terv, majd akinek nem volt dolga, annak kimenőt adott, és egy testőrt - ha jól emlékszem, Flynn-t - maga mellé véve ő is elindult, hogy beszerezzen néhány szükséges dolgot az aszteroidavárosban. A nagy kavarodásban nem figyeltek fel arra, hogy valakik a nyomukba szegődtek és követik őket, csak amikor már késő volt, és néhány alak egy sikátorba szorította be Kufárt, a kíséretében lévő testőrt pedig távozásra szólították fel. Volt némi dulakodás, de ahogy előkerültek a pisztolyok, az lehűtötte a kedélyeket. Túlerőben voltak, és Kufár hamar belátta, hogy ebből győztesen nem kerülnek ki, így jelzett a testőrének, hogy menjen (és hozzon segítséget). Aki félreértette a dolgot, és távolról kezdte követni az emberrablókat. Arra gyanakodott, hogy máris jelentkezett valaki a Kufár fejére kitűzött vérdíjért. Sikerült is követnie őket egy hangárig, ahol szerencsétlenségére kiszúrták. Ekkor Kufár is tett egy utolsó kísérletet a szökésre, azonban egy arkán-mechanikus sokkoló bottal elkábították. Ezt látva Flynn is a visszavonulás mellett döntött, és visszasietett a Sötét Csillaghoz, hogy riassza a többieket. A Sötét Csillagon hamarosan összeállít a mentőexpedíció - Devestätor, Penge, Kenrik, Voss és Flynn, és mivel nem tudták, hogy mivel állnak szembe, Voss ragaszkodott hozzá, hogy az általa épített gőzgólem is velük tartson. Szerencsére, elég ütött-kopott külsővel rendelkezett ahhoz, hogy ne tűnjön ki a kikötőben rakodásra használt gőzgólemek közül. Időközben Kufár is magához tért. Immáron egy csillagbárka fedélzetén volt, ami - rémületére - az indulásra készülődött. A raktérben hevert a földön, elrablói állták körül - négy marcona férfi -, akikhez egy újabb férfi is csatlakozott, aki valahogy ismerősnek tűnt. Hamarosan kiderült, hogy miért. Egy régi ellenségének a rokona volt - ez a régi ellenség pedig mostanra hírhedt kalózvezérré vált a Belső Gyűrű környékén -, aki valójában érte jött, hogy elvigye őt hozzá. Egyenlőre azért nem indultak még el, mivel még vártak valakire. Kufár próbálta meggyőzni őket, hogy azzal, hogy őt elrabolták, magukra haragítják N'yskát, azonban ez láthatóan nem érdekelte őket (bár néhányuk tekintetéből az is kiolvasható volt, hogy még nem is hallottak róla). Kufár tudta, hogy ha felszáll vele a csillagbárka, akkor vége a mesének, és a legénysége sosem találja meg, ezért kétségbeesett lépésre szánta el magát, és megpróbált kitörni a hajóról. Szerencséje volt (és jó dobásai), mivel a meglepetésüket kihasználva sikerült elrohannia közöttük és lerohanni a hajó rámpáján, ahol kis híján feldöntött egy éppen felfelé tartó nőt. Tudta azonban, hogy nem juthat messzire, és már hallotta is, ahogy a nyomába erednek.Időközben megérkeztek a többiek is abba a dokkba, amelyet Flynn mutatott nekik. Odabent azonban több, mint tucatnyi csillagbárka várakozott, és meglehetősen nagy volt a nyüzsgés. Rakodó gőzgólemek, arkán-mechanikus lebegő targoncák, rakodómunkások és hajózó legénység mindenfelé. Ráadásul, fogalmuk sem volt arról, hogy vajon melyik csillagbárkában őrizhetik az elrablói Kufárt... ha ugyan még nem hajóztak ki vele.  Szerencséjükre azonban hamarosan mozgolódásra lettek figyelmesek, és megpillantották Kufárt, ahogy az egyik csillagbárka törzse alatt váratlanul felbukkanva, kétségbeesetten rohanni kezd a dokk kijárata felé. Pár szívdobbanással később pedig megpillantották az üldözőit is. Voss a harci gőzgólemet küldte előre, Penge az arkán mechanikus robogójával száguldott Kufár felé, hogy felrántsa maga mögé, a többiek pedig futva indultak előre. Devestätor szinte azonnal le is szedte az egyik üldözőt, a többiek azonban viszonozták a tüzet, és még az sem rettentette vissza őket, amikor a harci gólem szinte péppé zúzta egyiküket. A Kufár által a rámpán kikerült nő is az üldözőkkel tartott, róla pedig hamarosan kiderült, hogy mágiahasználó. Varázslatok sültek ki, fegyverek dörögtek, és végül már csak a Sötét Csillag legénysége volt talpon. Kufár utasítására megpróbálták megakadályozni, hogy az elrablóinak hajója felszálljon, azonban ezzel elkéstek, és hiába lőttek az emelkedő csillagbárka után. Egyedül talán a harci gólem tudta volna leszedni az emelkedő hajót, azonban Kufár visszautasította Voss erre vonatkozó javaslatát. Már így is nagy feltűnést keltettek, és egy lezuhanó hajó olyan károkat okozhatott volna, amelyeket Rob élete végéig fizethetett volna. Visszatértek hát a Sötét Csillagra, magukkal cipelve az egyetlen életben maradt támadót, akit - miután kihallgatták és többet megtudtak róla Kufár régi ellenségéről, és azok közé tartozott, akik még nem hallották hírét a helyi alvilági főnöknek - átadtak N'yskának, amikor a képért mentek. N'yska örült az "ajándéknak", remélte, hogy sok kellemes percet fog neki majd szerezni, majd átadta nekik a képet, ők pedig útra keltek az agyszívó űrben lévő Varan-csoport felé.       Teljes cikk »
Küldte  anarion 2015. augusztus 2 Comments Off
Kategória: Kalandok a Vadűrben
  A legutóbbi játékülés végén meglehetősen meleg helyzetben búcsúztunk el kalandorainktól, lássuk hát, hogyan sikerült kimászniuk belőle.   A csapat:Roberto Silco "Rob", "Kufár" - ember (varan) kalandor/kereskedő Kenrik "Kapitány" - ember (varan) kalandor/csempész/pisztolyművész Boris Vislovski "Penge" - ember (calidian) harcos/varázsló/varázskard Devestätor "Dev", "Tűzvész" - ember (thoric) kalandor/harcos/pisztolyművész Leon Arancio "Patkány" - ember (varan) kalandor/vándor/orgyilkos Trunk Golrim "Vos"- eberroni alakváltó (törpe alakban) arkán mechanikus   Új játékos is csatlakozott hozzánk, aki - addig, amíg saját karaktert nem készít magának - a legénység egyik tagjának bőrébe bújt, és Flynn-t, a "Fenevadat" személyesítette meg a játékülés során.   Helyszín: Egy mindeddig feltérképezetlen aszteorida raj egy ősi város romjaival Törmelékűr illithidek (agyszívók) uralta térségében.     A csillagbárka hídjáról meredten figyelték a teret szegélyező épületekből és a környező utcákból, sikátorokból özönlő élőholtakat. Rowan és Devestätor a két megmaradt fegyverállásba szíjazva várta a hajó kapitányának, Kenriknek a parancsait, aki viszont a tulajdonos, Kufár döntésére várt. Végül, ahogy az élőholtak egyre közelebb értek, Kufár úgy döntött, hogy emelkedjenek fel a tér fölé. Onnan figyelték, ahogy a zombik serege lassan körbeveszi a tér közepén álló óriási, kör alakú, kupolás épületet, és benyomul a réseken. Tudomásuk szerint, valahol túlélők voltak odabent, azonban mivel az egykori bejáratokhoz zombik tömegén kellett volna átvágniuk magukat, ezért más utat kellett keresniük. Boris felpattant hát arkán-mechanikus robogójára, és körberepülte az épületet valami nyílást, bejáratot keresve. Ez eltartott egy darabig, mert bár a földhöz közel számos repedés és nyílás volt a falakon, az emeleti részeken taláható ablakok többségét belülről megerősítették. Talált végül egyet, amelyen keskeny rés tátongott. Nem volt ugyan akkora, hogy beférjen rajta valaki, de kezdetnek megtette. A Sötét Csillagot óvatosan oda kormányozták hát, és lebegve állt meg a két embernyi, belülről márványlappal fedett ablaknyílás mellett. A keskeny résen keresztül bevilágítva a harcos-varázsló látta, hogy egy üres terem van odabent, ezért végül a csillagbárka egyik ágyújával robbantottak rajta egy akkora nyílást, amin egy ember befér. A csillagbárka közel lebegett, a felső fedélzetéről átfektettek egy pallót, amelyen végül Kufár, Devestätor és a Sötét Csillag arkán mechanikus karral rendelkező, két fattyúkarddal küzdő thoric kormányosa, Flynn a "Fenevad" keltek át. Az odalenn hemzsegő élőholtak észrevették a magasba lebegő csillagbárkát, több tucatnyian az épület falán felkapaszkodva próbáltak eljutni az életerőtől duzzadó legénységhez, ezért a Sötét Csillag végül ágyúkkal tisztította meg a falat időről időre a felfelé mászó zombiktól.Éppen hogy csak átért a túlélőkért induló trió, amikor valahonnan lentről, a zombik tömegéből egy villám vágódott ki, telibe találva a Sötét Csillagot. A csillagbárka megingott a találattól, ahogy a váratlan mágikus energia leterhelte a rendszereit, amikor azonban újabb villám csapott belé, akkor a hajó váratlanul süllyedni, zuhanni kezdett a tér - és az ott hemzsegő zombik - felé. A kormányosnak az utolsó pillanatban sikerült visszanyernie felette az uralmat, és emelkedésre kényszerítette a járművet, azonban több rendszer is felmondta a szolgálatot a túlterheltségtől. Mivel újabb villám is érkezett, azonban a mágiahasználót nem sikerült megtalálni a lenti tömegben, ezért Kenrik az emelkedés mellett döntött. [...] Bővebben!     Teljes cikk »
Küldte  anarion 2015. április 3 Comments Off
Kategória: Kalandok a Vadűrben
  Bár úgy tűnik, hogy hosszú idő telt el a legutóbbi játékülés óta, ez csak részben igaz. Inkább csak nem volt időm arra, hogy megírjam a játékról készült beszámolókat, úgyhogy most következzen két játékülés történéseinek leírása összevonva, egy bejegyzésként.   A csapat:Roberto Silco "Rob", "Kufár" - ember (varan) kalandor/kereskedő Kenrik "Kapitány" - ember (varan) kalandor/csempész/pisztolyművész Boris Vislovski "Penge" - ember (calidian) harcos/varázsló/varázskard Devestätor "Dev", "Tűzvész" - ember (thoric) kalandor/harcos/pisztolyművész Leon Arancio "Patkány" - ember (varan) kalandor/vándor/orgyilkos Trunk Golrim "Vos"- eberroni alakváltó (törpe alakban) arkán mechanikus   Játékos karakterkén bemutatkozik Rowan, az Idegen, a Sötét Csillag legénységének egyik tagja, akit a messzi Birodaloműrből sodort Törmelékűrbe a távoli szféra isteneinek szeszélye. Helyszín: Az Elfeledett, egy titokzatos szabadkikötő Törmelékűr valamelyik csillagködének mélyén, majd a Vadűr a szféra illithidek uralta térségében.   Kufár nagybátyjának kocsmájában gyűltek össze, és beszámoltak arról, amit megtudtak az elrabolt lányról. Mo' egy kis türelmet kért, amíg tájékoztatja a calidian nemest, addig pedig a játékosoknak lehetősége nyílt arra, hogy elkészüljenek az átkelésre Sigibe, az Ajtók Városába. Sokat nem tudtak a helyről, csak azt, hogy a Multiverzum középpontjának tartják, és az Ismert Szférák, valamint a külső és belső síkok legkülönfélébb teremtményeinek gyülekezőhelye. Volt, aki varázslatot vásárolt, volt, aki a Sötét Csillag karbantartásával foglalkozott, míg Devestätor és Rowan inkább egy gnóm jósnőt kerestek fel, hogy megtudjanak valamit a jövőjükről (és múltjukról). A thoric zsoldos kapott is egy különös jóslatot sötétben felizzó vörös és kék tekintetekről és tünde sikolyról, amely halált hozhat, azonban amiért odamentek - sikerrel járnak-e Sigilben - nem nagyon kaptak választ. Csupán annyit, hogy a közeljövőben nem jutnak el oda. Amiben - a körülmények tükrében - erősen kételkedtek. Így némileg meglepetésként érte őket visszatérésük után, hogy változott kicsit a program. Nem mennek Sigilbe, mivel a calidian nemes talált valami odavalósi nyomkeresőt arra a feladatra, hogy előkerítse a githyanki rablókat, és kiszabadítsa a lányát. Úgy tűnik, a gnóm jósnő mégiscsak megérte a pénzét, így Devestätor elkezdhetett aggódni a jövőjében felbukkanó vörös szemek és halált hozó tünde sikolyok miatt.  [...] Bővebben!     Teljes cikk »
Küldte  anarion 2014. december 9 Comments Off
Kategória: Kalandok a Vadűrben
  A csapat:Roberto Silco "Rob", "Kufár" - ember (varan) kalandor/kereskedő Kenrik "Kapitány" - ember (varan) kalandor/csempész/pisztolyművész Boris Vislovski "Penge" - ember (calidian) harcos/varázsló/varázskard Devestätor "Dev", "Tűzvész" - ember (thoric) kalandor/harcos/pisztolyművész Leon Arancio "Patkány" - ember (varan) kalandor/vándor/orgyilkos Trunk Golrim "Vos"- eberroni alakváltó (törpe alakban) arkán mechanikus     Helyszín: Az Elfeledett. Egy titkozatos szabadkikötő Törmelkűr valamelyik csillagködének mélyén.   Az első döbbenetet öröm követte, persze, csak miután Kufár meggyőződött róla, hogy valóban a nagybátyja áll előtte. Mint a nagybátyja történetéből kiderült, valóban "meghalt" ott és akkor a fogadójában, mielőtt az antilan fejvadász rágyújtotta az épületet. Vagyis, ez nem egészen igaz, mert a fejvadász szíven lőtte ugyan, azonban ő azok közé a kevesek közé tartozik, akiknek a szíve a másik oldalon van. És bár így is komoly sebet kapott, azonban nem volt halálos, így ki tudott menekülni a lángoló épületből egy rejtett, a csatornára nyíló csapóajtón keresztül. Medálját pedig azért hagyta ott, mivel tudta, csak akkor hiszik el, hogy valóban meghalt, ha azt a romok között találják meg. Azóta pedig itt, az Elfeledetten él, ahol - mintegy folyamatosságot fenntartva - Öreg Bárka néven üzemeltet egy kocsmát. Bár az, hogy egy csillagbárkából alakították ki, itt - ahol lényegében minden abból készült - nem akkora újítás. Goto-tól (vagy ahogy sokan ismerték Mo') megtudtak néhány dolgot az Elfeledettel kapcsolatban is. Például, hogy csak meghívottak - medállal rendlekezők - léphetnek be oda, a szférában tucatnyi gyűrődés van, amely az itt nyíló kapuhoz vezet, azonban a kapun keresztül visszafelé a szféra bármely pontjára tudnak csillagbárkát küldeni. Ez utóbbi esetén az egyetlen szabály, hogy legalább két napnyi utazásra kell lennie a legközelebbi lakott égitesttől. Ha egy olyan csillagbárka érkezik a kapun keresztül, amelyen nincsen medált viselő meghívott, arra azonnal tüzet nyitnak, a roncsot pedig további építkezésre használják fel. Ennek következtében a medált viselő személy felel mindenkiért, aki vele egy csillagbárkán érkezik. A medál az első utat követően kötődik a viselőjéhez, azt más már nem használhatja. Hogy hol is helyezkedik el az Elfeledett, az az egyik legnagyobb titok, az azonban bizonyos, hogy a csillagköd Törmelékűrben van. Mindezek mellett az Elfeledetten egy portál is található, amely a multiverzum középpontjában lévő városra, Sigilre nyílik. Valószínűleg ennek volt köszönhető, hogy tucatnyi olyan faj egyedeit is látták a város utcáin, amilyet addig még soha, ráadásul nem is hallottak róla. Mint megtudták, az Elfeledetten olyasmi, mint közbiztonság nem létezik. Mindenki ide érkező vigyázzon magára és az értékeire. Ha azonban az állandóan itt élő néhány száz "lakos" érdekeit éri sérelem, akkor a város urának zsoldosai kíméletlenül lépnek fel.A szabadkikötő tejhatalmú ura egy négyméteres óriás, egy Szemlélődő, aki a város közepén, a mennyezetről alácsüngő épületrendszerben él. Vele személyesen csak kevesen találkoznak, néhány emberén keresztül tartja a kapcsolatot a külvilággal. Minden a szabadkikötőben eladott dolog után - legyen az egy pohár sör, egy varázstekercs, egy arkán-mechanikus fegyver vagy akár egy csillagbárka - öt százalék őt illeti. Emellett elővételi joga van minden itt megforduló, nem arkán-mechanikus varázstárgyra is. Vannak akik Gyűjtő néven is ismerik, mivel gyűjt mindent a szféra múltjából, érdekességeket más síkokról, valamint a tudás minden formáját. Mivel a helyet eleve varázslatok és mágikus szerkezetek óvták a különböző féle fürkész mágiák elől, így Kufár barátja, Borjon is biztonságban lehetett egyenlőre az antilan üldözők elől. Bár Rob tudta jól, ez csak átmeneti menedék, de addig is, ki kell élvezni az általa nyújtott lehetőségeket. Így hát elrendelte, hogy most jópár napos  - talán jónéhány hetes pihenőt tartanak -, ami alatt a legénység kipihenheti magát, és a Sötét Csillag is áteshet egy alaposabb karbantartáson. Közben pedig lehet terveket szövögetni a jövővel kapcsolatban. Természetesen az Öreg Bárkában szállásolták el magukat, amely az Elfeledett egyik vigalmi negyedének közelében épült, szinte a belső mélység felett lógva. A teraszára kiállva láthatták maguk alatt a dokkoló csillagbárkákat, és kitűnő kilátás nyilt a hely urának mennyezetről lecsüngő palotájára is. A következő napok a pihenésről és a szórakozásról szóltak, illetve egyre inkább erősödött bennük az elhatározás azzal kapcsolatban, hogy átruccannak egyet Sigilbe (még ha Rob nagybátyja intette is ettől őket). Közben pedig sokat beszélgettek, így megtudták, hogy miért is terjedt el annyira a mágikus technológia a Törmelékűrben, miért kerülnek csillagászati összegbe a legegyszerűbb hagyományos varázstárgyak, amelyek ősi romok mélyéről kerülnek elő, és miért nem árasztották még el a szférát a tündék által más szférákból szállított, vagy a tucatnyi portálok keresztül más síkokon beszerzett varázstárgyak. Mivel azok a szférába érve fokozatosan elveszítik mágikus erejüket, mintha elszivárogna belőlük a mágia. Vagyis néhány napig még működnek, azután a mágia egyszerűen eltűnik belőlük, és egyszerű tárgyak, fegyverek vállnak belőlük. Valami a szférában okozza ezt a hatást, valószínűleg a kataklizma óta, hiszen az előtte készült tárgyakat valamiért nem érinti. Az elszivárgó mágikus energia és a varázstárgyak pótlására alakult ki az arkán-mechanikus varázstárgyak rendszere, amely eredetileg az Antilan Birodalomból terjedt el, de mára már széles körben hozzáférhető szféra szerte. Persze, a legújabb fejlesztések és legbonyolultabb szerkezetek elkészítését manapság is csak a Birodalomban ismerik. A mágikus technológia segítségével szinte minden varázstárgy létrehozható, leképezhető, csupán biztosítani kell számára a mágikus energia folyamatosságát, amelyet az arkán mechanikus akkumulátorok biztosítanak. Élvezték az elkövetkező napokat, élték az életüket, és költötték az addig megkeresett aranyaikat. Az Öreg Bárkában pedig újabb és újabb vendégek fordultak meg, volt akit csak megnéztek maguknak, volt akivel jobban megismerkedtek. A régi, visszajáró vendégeket pedig Goto be is mutatta Kufárnak. Aztán az egyik nap, amikor épp a kocsmában lézengtek, Goto lépett oda Kufárhoz, és a segítségét kérte. Egy hásó szobához vezetve Goto egyik vendégét, egy calidian nemest találtak ott, aki három fegyveres testőrrel az oldalán állt egy sebesült férfi felett, aki ruháján szintén az ő címerét viselte. Goto-tól megtudták, hogy a nemes kislányát, és annak kísérőjét ismeretlenek rabolták el, amikor a piacról visszafelé tartottak, az őrizetére rendelt testőrök közül pedig csak ez a haldokló tért vissza. A nemes - aki néhány aszeroidaváros és több tucatnyi csillagbárka tuljadonosa - elmondta, hogy bár vannak ellenségei, az útját titokban tartotta, így valószínűleg nem ők állhatnak a támadás mögött. A rajtaütés szervezettségéről pedig mindent elmondott, hogy a sebesültön egyaránt találtak kardvágást, szúrást, mágikus lövedék által égetett sebeket, és a húsba fúródott - mérgezett - nyíllövedékeket. Nem is annyira a nemes, mint inkább Goto kérte Kufár segítségét, azonban a nemes sem maradna hálátlan, ha megtalálják, és épségben visszahozzák a lányát (a kísérőjéről nem esett szó). Mivel már amúgy is hiányzott valami izgalom az életükből, illetve mivel Goto kérte őt, Kufár úgy döntött, hogy segítenek. Miután sikerült kifaggatni a haldoklót a támadókról és a támadás helyéről (bár sok információt nem tudtak meg, mivel a támadók csuklyás köpenyt viseltek), a karakterek gyorsan szétszéledtek, mindeki felszerelkezett a kutatáshoz-vadászathoz, majd útnak indultak. A támadás helyét könnyen megtalálták, a vérfoltok és az ott heverő - már lecsupaszított - holttestek egyértelműen alátámasztották a sebesült katona által elmondottakat. Próbáltak szemtanúkat is találni, illetve nyomok után kutattak. Szerencséjük volt, mert találtak néhány véres lábnyomot, amely egy sikátor felé vezetett. Egyenlőre nem lehetett tudni, hogy a támadóktól, vagy a hullák kifosztóitól származott, de lévén jobb nyomuk nem volt, arrafelé indultak. Hamarosan rá is bukkantak egy rejtekajtóra, amely az aszteroida város csatornarendszerébe, a régi épületek alapjai alá, az egykori isten koponyájának járataiba vezetett. A leírások alapján, amelyet a sebesülttől kaptak, illetve a fegyverek okozta sebek és a testekben talált nyíllövedékek alapján arra gyanakodtak, hogy a támadók githyanki-k lehetnek, hogy az Asztrál síkról, vagy ebből a szférából, ezt nem tudhatták. Óvatosan haladtak előre a járatokban, napfény pálcák biztosították a szükséges fényt. Volt, hogy elvesztették a nyomokat, de végül sikerült mindig újra rábukkanniuk. Viszont emiatt a gyermekrablók előnye egyre növekedett. Végül egy különös terembe jutottak, amelyet vastagon pókháló borított, lezárva a mellékjáratokat. Az egyik közelében egy pókhálóval betekert báb lógott, amelyet közelebbről megvizsgálva Penge megállapította, hogy a lány kísérőnője az, láthatólag eszméletlen állapotban. Mielőtt Kufár leállthatta volna, egyetlen kardcsapással levágta az őt rögzítő szálat, és a földön fekvő lányról elkezdte lefejteni a pókszőttest. Néhány pillanatig nem történt semmi, aztán több járatból is mozgást hallottak, lábak neszezését, majd mire előhúzták fegyvereiket látták, hogy megtermett kutya méretű pókok jönnek elő, amelyek rájuk támadnak. Bár veszélyesnek tűntek, úgy vélték, hogy nem okoz majd nehézséget levágni őket. Azonban, amit Voss elsütötte az első vaárzslatát, amelynek következtében mágikus lövedékek csapódtak az egyik pókszörnybe, a következő pillanatban áthatolhatatlan sötétség borult rájuk, amelyben még a mágikus fényeknél sem láttak. Vakon küzdöttek hát, ez pedig jelentősen megnehezítette a dolgukat. Voss és Penge felismerték, hogy valószínűleg sötétségvarázslatról lehet szó, ezért a törpe arkán mechanikus annak széle felé botorkálva próbált meg kijutni belőle, Penge pedig - miután legyőzte a rá támadó pókot - repülés varázslattak emelkedett ki belőle. Közben odabent kisebb káosz alakult ki, nem egy esetben nem is a pólkényeket, de egymást támadták a karakterek. Penge és Voss először semmit és senkint sem láttak a sötétség borította területen kívül, de gyanították, hogy valaminek vagy valakinek kell ott lennie. Mindketten kusgárzó mágiát kerestek, és szinte egyszerre bukkantak rá egy kentaurszerű póklényre, amely láthatatlanul csöngött alá a mennyezetről. Voss varázslattal, Penge pedig karddal támadt rá, amelyre a lény villámcsapással válaszolt. Végül sikerült megölniük, illetve a társaiknak a sötétségben végezni a többi pókkal - bár Kufár pókméregtől bénultan feküdt a földön a harc végén - azonban a lény halálával a sötétség nem oszlott el. Erre hosszú perceket kellett várniuk. Ilyen lénnyel még sosem találkoztak, azonban már hallottak hasonlóról, úgy tippelték, hogy a pókok ura egy drider, egy eltorzult sötét tünde lehetett, aki itt élt a járatokban. A nemes lányának közben magához tért kísérője is megerősítette ezt, továbbá azt a gyanújukat, hogy a támadók githyanki-k voltak. Elmondta, hogy megegyeztek a driderrel, itthagyják neki őt áldozatul, cserébe az átengedi őket a területén. Beszámolt továbbá arról, hogy a githyankik-ra egy csillagbárka várt odakint az Elfeledetten kívül, az asztrák síkon keresztül pedig Sigil volt az úticéljuk. Hogy a nemes lánya miért kellett nekik, arról nem volt információja. Végül jóval rövidebb úton jutottak ki a város utcáira. Egy kisebb terecskére jutottak, amelyet sikátor vett körül. Itt megállapították, hogy a drider kapcsolatban állhatott a helyi alvilággal, valószínűleg testeket hoztak neki, amelyeket "eltüntetett", illetve kereskedtek is egymással. Az Öreg Bárkába visszatérve rendezték soraikat, és immáron bizonyos volt, ha a lány nyomába akanak szegődni, akkor Sigilre, a Multiverzum középpontjában lebegő városba vezet az útjuk.      Teljes cikk »
Küldte  anarion 2014. október 24 Comments Off
Kategória: Kalandok a Vadűrben
A csapat:Roberto Silco "Rob", "Kufár" - ember (varan) kalandor/kereskedő Kenrik "Kapitány" - ember (varan) kalandor/csempész/pisztolyművész Boris Vislovski "Penge" - ember (calidian) harcos/varázsló/varázskard Devestätor "Dev", "Tűzvész" - ember (thoric) kalandor/harcos/pisztolyművész Leon Arancio "Patkány" - ember (varan) kalandor/vándor/orgyilkos Trunk Golrim"Vos"- eberroni alakváltó (törpe alakban) arkán mechanikus     Helyszín: A Belső Gyűrű peremvidéke.   Port Slythe-ot elhagyva először kiemelkedtek a Belső Gyűrű aszteroida övének gravitációs vonzásából, majd egy rövid időre utazási sebességre kapcsolva két-három néhány szívdobbanásig tartó ugrást hajtottak végre, hogy az esetleges követőiket lerázzák. Az ugrások végére az aszteroida öv "alatt" találták magukat, ahol aztán "lassan", taktikai sebességgel hatoltak be a törmelékek közé. Ezen a részen az egyes sziklák között - amelyek az alma méretűtől a több kilométeres méretűig terjedtek - több száz méternyi, vagy akár kilométernyi távolság is lehetett, így nem volt probléma a manőverezés. A nehézség majd csak egy-két nap múlva jön, amikor elérik a "Peremvidéket", ahol az aszteroida öv besűrűsödik, az egyes aszteroidák között a távolság száz méterekre vagy akár száz méter alá csökken, és a távoli napok fényét kizárva az örök félhomály lesz az úr. Hogy az itt tanyázó szörnyetegeket és élőholtakat ne is említsük. Egyenlőre azonban még csak az aszteroida öv peremén jártak, amit Devestätor és Penge ki is használtak, hogy egy kis lőgyakorlatot tartsanak a Sötét Csillag felső fedélzetén. Ehhez néhány régebbi, elhasznált tányért használtak fel, amelyet felváltva dobáltak egymásnak. A felső fedélzeten a hajó működő rendszerei miatt ugyan volt némi gravitáció, ennek ellenére óvatosan kellett mozogniuk, nehogy egy nagyobb lendületű ugrás után kisodródjanak a Vadűrbe. Devestätor ezért kötéllel a hajókorláthoz csatolta magát, Penge pedig bízott a Repülés varázslatában. Mindketten arkán-mechanikus légzőmaszkot és szemüveget viseltek a Vadűrben lévő mérgező gáz elleni védelemül. Annyira belemerültek a lövöldözésbe, hogy észre sem vették, amint az egyik aszteroida rejtekéből öt hatalmas űrcápa indult meg a csillagbárka felé prédára lesve. A hídon ugyan észlelték őket, azonban időben értesíteni nem tudták a felső fedélzeten lévőket, így a kapitány csak arra tudott intézkedni, hogy néhányan a segítségükre siessenek, bár tudta, hogy időben nem érhetnek oda. A thoric zsoldos és a calidian varázskard csak az utolsó pillanatban vették észre a fenyegetést, amikor a cápák már lecsaptak rájuk. Rövid, de véres harc bontakozott ki - Penge játékosa meglehetősen szélsőséges dobásokat produkált, amelyek eredménye vagy 1 vagy pedig 20 volt, illetve egy sebzésnél 6 darab d6 kockával 34-es sebzést dobott - végül pedig a fedélzetre érkező társaik segítségével legyűrték az űrcápákat. Kufár utasítására a hajószakács feladatait is ellátó Devestätor ott a fedélzeten neki is látott feldolgozni a friss és ízletes húst, a maradékot pedig egyszerűen kihajították a Vadűrbe. Ennek eredményeként a Sötét Csillag egy belekből, vérből és húsdarabokból, valamint cápa testrészekből álló csíkot húzott maga után, amely újabb és újabb ragadozókat csalt oda. Szerencséjükre ezek beérték azzal, hogy a koncon marakodtak. A szerencse azonban csak addig tartott, amíg a hídon lévők nem észlelték, hogy az egyik aszteroida megmozdul, amelyről aztán kiderült, hogy nem is aszteroida, hanem egy fregatt nagyságú, a Sötét Csillagnál mintegy kétszer-háromszor nagyobb csillagközi szörnyeteg, egy úgynevezett hamis sárkány, amelynek kőszerű, tüskés-pikkelyes teste inkább egy rémálombéli sárkányszörnyre emlékeztetett, ráadásul a hídon lévők tudták, hogy savköpete akár egy csillagbárka testét is képes átmarni. Úgyhogy a gyors távozás útjára léptek, és csak azt vitték magukkal, amit Devestätor már ládákba darabolt. [...] Bővebben!     Teljes cikk »
Küldte  anarion 2014. szeptember 25 Comments Off
Kategória: Kalandok a Vadűrben
  Újabb hétvége, újabb játékülés. Bár a folytatásig - jelen állás szerint - sajnos október közepéig várni kell.   A csapat:Roberto Silco "Rob", "Kufár" - ember (varan) kalandor/kereskedő Kenrik "Kapitány" - ember (varan) kalandor/csempész/pisztolyművész Boris Vislovski "Penge" - ember (calidian) harcos/varázsló/varázskard Devestätor "Dev", "Tűzvész" - ember (thoric) kalandor/harcos/pisztolyművész Leon Arancio "Patkány" - ember (varan) kalandor/vándor/orgyilkos Trunk Golrim "Vos"- eberroni alakváltó (törpe alakban) arkán mechanikus     Helyszín: A Belső Gyűrűben úton Port Slythe felé, majd Port Slythe, a szféra "legnagyobb tavernája".   Ahogy elhagyták Salango-t, egy darabig még azon aggódtak, hogy az antilanok esetleg mégsem engedik el őket ilyan könnyen, de miután sikerült maguk mögött hagyni az aszteroida öv gravitációs vonzását, és utazási sebességre gyorsulniuk, már nyugodtabban tekintettek a jövőbe. Persze, ennek ellenére Borjon továbbra is a meglehetősen szűk csempészrekeszben töltötte az idejét, igaz Kufár mindent megtett azért, hogy barátja a körülményekhez képest a legjobban érezze magát. Így kapott parázsgömböt, olvasnivalót, és egy tál jeget, amely a meglehetősen szűk kamra a hajó működésétől egyre jobban felmelegedő levegőjét volt hivatott hűteni, frissíteni. Mivel - ahogy a hídon a navigátor kiszámolta - mintegy fél napnyi útba telik, hogy elérjék Port Slythe-t, és az utazást csupán egyszer, körülbelül 5 óra múlva kell megszakítaniuk irányváltás miatt, ezért a legénységnek volt ideje, hogy a saját dolgaival foglalkozzon. Vos továbbra is az elmúlt hetek munkájával rendbehozott és némileg feljavított arkán-mechanikus óriásrobot, "Naomi" tanításával volt elfoglalva, hiszen számos új funkcióval bővítette "teremtménye" repertoárját, amelyek használatára még meg kellett tanítania (például olyan rúnalemezekkel látta el, amelyek képesek pajzsot vonni köré, valamilyen szinten megjavítani, ha megsérülne, illetve embernyi mágikus kardot tud idézni, vagy tűzlabdát kilőni). A társai - különösen Kufár - némi aggodalommal figyelte a dolgokat, és csak remélte, hogy a törpe képes is lesz uralni a szörnyetegét... főleg így, hogy Vos amúgy sem átlagosnak mondható személyiségjegyeit is kezdte átvenni. A harcos-varázsló, Penge is a raktérben gyakorolt kardjával, később csatlakozott hozzá a hajó thoric kormányosa, a hatalmas termetű, mechanikus karral rendelkező Fenevad. A gyakorlásba a végén "Naomi" is beszállt, akit megpróbáltak megtanítani néhány egyszerűbb harci fogásra. Ha már itt van ez a fémszörny, akkor legalább hatékony is legyen. Devestätor a fegyvereit tartotta karban az étkezdében - ami a fegyverei számát tekintve elhúzódó tevékenységet jelentett -, amihez csatlakozott a külvilági zsoldos, az Idegen, illetve a pisztolymágus, Macon. Szóba került a mágikus pisztoly is, amelyet a thoric a pisztolylidérctől szerzett, és Macon megállapította róla, hogy Barukhazán, ezen az Arany Öv béli, törpe zsoldosok által lakott aszteroidatelepülésen készült mintegy kétszáz évvel ezelőtt. Vagyis az Antilan Birodalom szívében. Macontól azt is megtudta, hogy ha ki akarja jobban használni a fegyver mágikus képességeit, akkor többet meg kellene tudnia róla, amelyhez az út - ezek szerint - a napmágusok földjére vezet. Vagy másik lehetőség, ha megismeri a megölt pisztolylidérc történetét, és megpróbálja a fegyver eredetét visszakövetni. Ehhez azonban Boyarnra kellene visszamennie. Úgyhogy Devestätor azon kezdett agyalni, hogy vajon merrefelé induljon, illetve hogyan juthatna be az Antilan Birodalomba.  Végül kicsivel több, mint kilenc órai út után taktikai sebességre lassítottak, és elkezdtek közeledni újra a Belső Gyűrű aszteroida öve felé. Port Slythe szerencsére - a többi sűrűn lakott, könnyen megközelíthető helyhez hasonlóan - a gyűrű külső részén helyezkedett el. A hely arról volt híres, hogy az épületek teljesen beborítják az elnyújtott, sarló formájú aszteroidát, a mintegy hat mérföldnyi hosszú területén mindenki és minden faj megtalálja a kedvére való szórakozást. (Leginkább úgy lehetne leírni, mint Törmelékűr Las Vegasa). Szerencsejáték barlangok, örömházak, fürdőházak, éttermek, tavernák, kocsmák, gladiátor vermek. A nem is olyan távol lévő Salangoval együtt közismert szórakoztató központnak számított, így a szfére minden részéről ezrével érkeztek ide a látogatók naponta (kivéve az agyszívókat és a neogikat, aki valamiért kerülték ezt a zsúfolt helyet). Amennyire Kufár emlékezett rá, még egy portál is működik valahol a városban, amelyen keresztül a multiverzum külső és belső síkjainak lakói is beléphettek Port Slythe-ra. Bár ez utóbbi nem volt annyira ritka, hiszen - köszönhetően annak, hogy a Törmelékűr és a külső síkok közötti határ valami miatt meglehetősen vékony volt - még legalább fél tucatnyi ismert - és nyílvános, bárki által használható - portált tartottak számon a szférában. Igaz, ezek legtöbbjét az Antilan Birodalom területén. Kufár csak remélte, hogy ezen a zsúfolt helyen nem okoz majd akkora nehézséget rábukkani a Sebzett Űrsárkányra, és halott nagybátyja Félszemű nevű ismerősére, akitől - ha igaz volt, amit a nagybátyja levelében olvasott - még kap valamit, amit az öreg Goto hagyott rá. [...] Bővebben!     Teljes cikk »
Küldte  anarion 2014. szeptember 19 Comments Off
Kategória: Kalandok a Vadűrben
  Mi sem mutatja jobban, hogy véget ért a nyári uborkaszezon, mint hogy alig egy hét elteltével folytatódtak a Sötét Csillag legénységének kalandjai. A csapat:Roberto Silco "Rob", "Kufár" - ember (varan) kalandor/kereskedő Kenrik "Kapitány" - ember (varan) kalandor/csempész/pisztolyművész Boris Vislovski "Penge" - ember (calidian) harcos/varázsló/varázskard Devestätor "Dev", "Tűzvész" - ember (thoric) kalandor/harcos/pisztolyművész Leon Arancio "Patkány" - ember (varan) kalandor/vándor/orgyilkos Trunk Golrim "Vos"- eberroni alakváltó (törpe alakban) arkán mechanikus     Helyszín: Salango, a "Harci Zóna". Egy neogi-antilan konzorcium által üzemeltetett aszteroidaváros a Belső Gyűrűben, ahol a szféra leghíresebb, hírhedtebb gladiátorviadalait rendezik.   Az utcákon végigsietve igyekeztek elkerülni a feltűnést, és többször is aggódó pillantásokat vetettek hátrafelé, ahol a leszállópilonhoz dokkolt antilan fregattból egyre több csontszín páncélba öltözött gárdista menetelt a torony felé, illetve néhányan arkán-mechanikus szerkezeteket csatolva magukra ereszkedtek alá a magasból. Errefelé már több volt a járókelő is, illetve már jól kivehetőek voltak a belső negyed mágikus-mechanikus reklámfényei, illúzióból szőtt hologramjai. Már jónéhány keresztutcányira maguk mögött hagyták a küzdelem helyszínét, amikor Kufár - most, hogy az adrenalin hatása lassan elmúlt - megingott a lőtt sebétől, és térdre rogyott az utcán. Devestätor kapott utána, aki másik kezével Kufár ismerősét, a szintén meglőtt, és éppen hogy csak eszméleténél lévő Borjont támogatta.  Körbenéztek, hová tudnának visszahúzódni.  A félhomályos, pislákoló parázsgömbök fényében derengő utcán végigtekintve több kocsmát is felfedeztek, illetve egy hatalmas, kitátott szájú szörnypofára hajazó bejáratot is, amely fölött a Pokol Bugyrai felirat hirdetett egy gladiátor vermet. Penge a félork ajtónállótól rövid kérdezősködés után - és némi ezüst ellenében - megtudta a veremben dolgozó felcser - egy gnóm - nevét, illetve hogy jelenleg épp a szemben lévő kocsmában mulattja az időt. Mire visszatért volna társaihoz, addigra Kufár is döntésre jutott, így az egész csapat a legközelebbi kocsma felé indult. Az egykoron három mellű nőt ábrázoló, "A Harcos Amazon" nevet viselő cégér most hosszában kettétörve hirdette a helyet, amely így egy másfél mellű nőt ábrázoló "Mazon"-á változott. A lengőajtó magától nyílt ki közeledtükre, hogy egy alak zuhanjon ki a mocskos utcára, akibe, ahogy a fegyverövén lévő pisztolyához kapott, a kocsma belsejéből egy mágikus lövedék vágódott bele, és a férfi eszméletlenül, némi égett bűzt árasztva terült ez az utcán. A bejáraton ezt követően kilépő sárkányszülött megvetően leköpte, majd visszatért az ivóba. A játékosok árnyékként követték befelé. [...] Bővebben!     Teljes cikk »
Küldte  anarion 2014. szeptember 6 Comments Off
Kategória: Kalandok a Vadűrben
  Véget ért a nyár, és végre ismét azért gyűlhettünk össze az asztal körül, hogy Spelljammert játszunk. A nyár azért hozott magával változásokat is, például Boris játékosa apa lett. Ezúton is gratulálok nekik. :)  A csapat:Roberto Silco "Rob", "Kufár" - ember (varan) kalandor/kereskedő Kenrik "Kapitány" - ember (varan) kalandor/csempész/pisztolyművész Boris Vislovski "Penge" - ember (calidian) harcos/varázsló/varázskard Devestätor "Dev", "Tűzvész" - ember (thoric) kalandor/harcos/pisztolyművész Leon Arancio "Patkány" - ember (varan) kalandor/vándor/orgyilkos Trunk Golrim "Vos"- eberroni alakváltó (törpe alakban) arkán mechanikus     Helyszín: Salango, a "Harci Zóna". Egy neogi-antilan konzorcium által üzemeltetett aszteroidaváros a Belső Gyűrűben, ahol a szféra leghíresebb, hírhedtebb gladiátorviadalait rendezik.   A támadást követően átvizsgálták a holttesteket, de semmi olyan azonosítót (tetoválás vagy klánjelvény) nem találtak, amely alapján azonosítani lehetett volna a támadókat. A parazita teteme szétroncsolódva hevert a földön ott, ahová leesett, és Penge csak miután meggyőződött róla, hogy már nincs benne élet lépett oda a földön fekvő pisztolymágushoz, hogy megvizsgálja. Ahogy lefejtette róla a ruhát, láthatóvá váltak a gerince mellett a tapadókorongok lenyomatai, ahol a lény rászívta magát, illetve a tarkóján a seb, ahol az idegrendszerére rácsatlakozott. Mágiával gyógyított rajta, hogy eszméletre térjen, azonban Macon tekintetébe egyenlőre nem tért vissza az értelem. Kenrik utasítására a sérülteket az orvosi szobába vitték, a támadók holtesteit - miután átvizsgálták őket - pedig kihajították a vadűrbe. Az úti céljuk nem változott, továbbra is Salango felé tartottak.  Addig is, amíg odaértek, Kufár intézkedett rá, hogy Vos az arkán-mechanikus megvizsgálja a különös szerkezetet, amellyel a támadók térkaput nyitottak, és amelyet végül Devestätor lövése tett ártalmatlanná. Sajnálatos módon a szerkezet energiaellátó rendszere és a benne lévő rúnalemez a felismerhetetlenségig összeroncsolódott, azonban Vosnak ennek ellenére is sikerült annyit kihámoznia belőle, hogy a szerkezetnek volt egy párja, és a mágia csak a két szerkezet között tudott kaput nyitni. Sajnos azonban a hatóköréről, illetve a párja helyzetéről nem tudott információval szolgálni. Így továbbra is rejtély maradt, hogy kik voltak a támadók. Azt, hogy mit akartak, kitalálták abból, ahol és ahogyan megjelentek: megszerezni a Sötét Csillagot.  Salangot alig néhány órán belül elérték. Ahogy közeledtek, jelentősen megnőtt a forgalom, egyre több csillagbárkát jelzett az égitest érzékelő, és szabad szemmel is egyre több hajót láttak. Calidian és thoric keredkedőhajók, néhány külvilági csillagbárka, és természetesen neogi halálpókok és antilan fregattok. Az aszteroida felszínét szinte teljesen beborította a város, dokkok, dokkoló tornyok nyújtózkodtak a vadűr felé, amelyeket számos helyen arénák hatalmas épületei szakítottak meg. Már a vadűrből is látható volt az a színkavalkád, amelyet a mágikus illúzióval létrehozott és arkán-mechanikus szerkezetek generálta fényreklámok okoztak. A forgalom a város légterében elég sűrű volt, még a kikötői hivatal ügyintézőjének útmutatásai mellett is jelentős ügyességet igényelt elnavigálni és kikötni a számukra kijelölt dokkban.[...] Bővebben!     Teljes cikk »
Küldte  anarion 2014. augusztus 6 Comments Off
Kategória: Kalandok a Vadűrben
  Itt a nyár, amely számunkra - az elmúlt évek tapasztalatai alapján, dacára annak, hogy lépten-nyomon szerepjátékos találkozókat és táborokat szerveznek országszerte - uborkaszezon. Szinte lehetetlen megszervezni, hogy egyszerre mindenki ráérjen, ezért nem is nagyon erőltettem hogy Spelljammert játszunk, helyette inkább valami könnyedebbre gondoltam.  Úgyhogy, a Tűzhegy varázslója után most belevágtunk egy újabb Titán kalandba, amely szintén egy kaland-játék-kockázat könyvön alapul, de ezúttal már az én átiratomban. Ha valaki esetleg felismerné, kérem, hogy ne lőjje le a poént, amíg be nem fejezzük. Az alapok ugyanazok, a Myriador által d20-ra ráhúzott rendszer. A helyszín ezúttal is Allansia, a Kalandok Kontinense, annak is az északi része a Fekete Erdő és a Holdkő Dombok vidéke. Néhány hét telt el azóta, hogy a Tűzhegybe bejutva kiszabadították a kereskedő elrabolt lányát. Azóta már megjárták a Vörös-folyó partján lévő Kőhídfalva nevű törpe várost is, ahol feltöltötték a készleteiket és pihentek egy keveset, mielőtt tovább indultak délnek, Salamonis, a tudás városa felé. Nem titkolt céljuk ugyanis, hogy még visszatérnek majd a Tűzhegybe, hogy legyőzzék annak urát Zagort, és a szolgálatában álló sárkányt, azonban előbb némi tudásra, információra szerettek volna hozzájutni velük kapcsolatban. Ennek némileg ellentmond, hogy a csapat papja, Sólyomszív Beloár - hogy társai tudtával, vagy tudta nélkül nem volt egyértelmű - de lemásolta a rendelkezésükre álló térképeket a Tűzhegyről, és jelképes 10 aranyért Kőhídfalván a Feljegyzések Csarnokának adományozta szabad felhasználásra. Úgyhogy, a jövőben oda tartó kalandozók - persze csak miután súlyos összegeket fizettek érte a törpéknek - valószínűleg jelentős segítséggel vágnak majd neki a Tűzhegynek. Arról nem is beszélve, hogy fennáll a veszélye, mire a játékosok visszatérnek, addig valaki sikerrel járhat előttük... és ehhez bizony így ők is hozzájárultak. De ez már egy másik történet lesz... Kőhídfalvát maguk mögött hagyva, a Vörös-folyó ősi kőhídján átkelve a Fekete-erdő rengetege mellett vezetett el az útjuk. Két út közül választhattak. Nyugatról, a síkság és préri felől kerülik meg az erdőt, vagy keletről, a Holdkő Dombok felől. Talán mondani sem kell, hogy a Holdkő Dombok felé vezető út ígérkezett veszélyesebbnek, mivel ott nem csak a Fekete Erdő ősi, torz, gonosz teremtményeitől, és az erdőben rejtőző sötét tündéktől kellett tartani, de a Holdkő Dombok portyázó ork, troll és goblin hordáitól is. Természetesen ezt az utat választották.  [...] Bővebben!     Teljes cikk »