Fórum
SFmag
MATE
Bútor
ART.RPG
Thrillion
Boltok
Klubok
RSS
LFG.HU

Keresés
Felhasználó
Jelszó
 Regisztráció  Elfelejtett jelszó?

[Nem tudsz bejelentkezni?]

‘Húzópakli’ kategória

Küldte  csibu 2016. november 14 Comments Off
Kategória: Húzópakli
Hogy ajánlom-e a Kickstartert? Igenis, meg nem is. Ha röviden válaszolnék, azt mondanám: az alapelv tökéletes, a megvalósítás viszont nem felhasználóbarát, a többsége nem innovatív, csak másol, az alkotók és kiadók többségének pedig ez csak egy újabb platform az értékesítésre... Ha hosszabban válaszolnék, akkor... nos, az nagyon hosszú lenne. "Nem baj, van időm!" Ja, akkor jó. Hallgasd, vagy nézd, ahogy tetszik, most lerántom a leplet a Kickstarteres társasjátékokról. Vigyázat, hosszú, unalmas és SZUPERSZUBJEKTÍV![...] Bővebben!     Teljes cikk »
Küldte  csibu 2016. augusztus 15 Comments Off
Kategória: Húzópakli
A Mansions of Madness 2. kiadása hirtelen érkezett, hirtelen robbantott. Még egy bőr a Cthulhu világból? Még egy bőr az amúgy kiváló Mansions játékból? Igen, még egy bőr... megéri ez nekünk? Naná. Persze csak akkor, ha minden módosítást örömmel konstatálunk. [...] Bővebben!     Teljes cikk »
Küldte  csibu 2016. július 23 Comments Off
Kategória: Húzópakli
A hiányérzet makacs dolog - pláne, ha úgy érzed, megvalósítható. Éveken át visszafogtam magam és nem készítettem kamerás játékismertetőt, mert a buktatók ezrei lapulnak lesben állva (technikai háttér, előadásmód, esztétika, videovágás, játékismeret, pozitív gondolkodás, energia & idő kettős, stb.). A feladatba sokan buktak bele itthon is, külföldön is (bár akadnak egészen kivételes tehetségek is).[...] Bővebben!     Teljes cikk »
Küldte  csibu 2016. április 29 Comments Off
Kategória: Húzópakli
Folytassuk áprilisi mini-sorozatunkat egy elképesztően gyönyörű játékkal: az Alchemists egy dedukciós eurogame, mely egy új utat próbált ki. A munkáslehelyezést megbolondította egy kis blöfföléssel, egy kis mobil applikációval, egy kis logikai fejtörővel, ezek összessége pedig csodás kis elegyet alkot, olyat, amilyet korábban sosem láttunk. Ha van, ami miatt szeretem a Czech Games Editions, azaz a CGE kiadó munkáit, az az, hogy nehéz melléfogni velük. Minőségi, színes-szagos terméket kapok a pénzemért, aminek játékszabályai játékosak, törekednek a könnyedségre és hiába euro-játékról van szó, próbál hangulatot megragadni és tematikát csempészni abba, ahol más csak ördögszekeret találna. Matúš Kotry első, és ez idáig egyetlen kreációjában alkimistákat alakítunk, akik 8 összetevőből próbálnak kikeverni főzeteket. A főzeteinkből aztán megállapításokra juthatunk, ezeket a megállapításokat pedig arra használjuk, hogy téziseket állítsunk fel, a téziseink segítségével pedig komoly hírnévre tegyünk szert. A legtöbb dicsőséget kifőző játékos nyer. A játék pedig éppen annyira bonyolult, amennyire e rövid leírásból kiderül. Ez bizony nem a családok játéka lesz, nem a kikapcsolódást, partyjátékokat kedvelőké: ez azoknak a játéka, akik imádják az eurogame vonalat, a munkáslehelyezést, de szeretnék megfűszerezni valami újdonsággal. Nos, ezt a varázst hozza létre számunkra az Alchemists.Összetettségét illetően tipikusan az a játék, hogyha van valaki, aki ismeri, akkor is nehéz úgy megtanítania, hogy minden részletre alaposan kitér. Megtanulni önállóan viszont kevésbé nehéz, a szabályfüzet ugyanis szépen felépített, tetszetős. A sok kis kivétel, a játékhoz ingyen letölthető applikáció (aminek helyettesítésére egyébként van a dobozban helyettesítő eszköz, de ez esetben kell egy játékmester, aki csak irányít) és a dedukciós logika megértése ugyanis néha olyan érzetet kelt, mintha szimultán 2-3 játékkal is játszanánk, ez pedig kellemesen agyzsibbasztó. Ilyen szempontból nehéz is írnom a játékról. Az egésznek az alapelve, hogy munkáslehelyezéssel munkásaink összetevőt gyűjtenek; összetevőket adnak el, hogy bónusz tárgyakat, vagy képességeket vehessenek; az összetevőiket kettesével összefőzik és vagy egy tanonccal megitatják, vagy saját magukon próbálják ki; illetve tanulmányokat tesznek közzé a megvizsgált összetevőkről. Mindezt egy szép központi táblán visszük véghez.Közben saját üstünkben, egy elképesztően megalkotott, sokrészes paraván mögött tároljuk az összetevőket és titokban, a mobilunkkal ellenőrizzük főzeteink tartalmát. Az új ismereteket papíron és egy "főzettárolóban" is jelzésekkel látunk el. Ez kicsit hasonlít a táblázatos logikai játékokhoz (pl. a híres Einstein-feladványhoz), a Nonogramhoz, illetve Sudokuhoz: ha ebben a sorban ez és ez található, abban az oszlopban pedig ez és ez, akkor feltételezhetjük, hogy ez és ez ilyen. Ez a játék belső motorja: néha még hallani is vélem, hogy forognak agytekervényeink, hiszen egy-egy jól kilogikázott helyzet óriási előnyökhöz, míg egy rossz logikai ítélet hatalmas hátrányhoz vezethet (buktam már így el játékot). Ez talán a játék gyengesége is: ha valakinek nincs érzéke ehhez, hiába szereti az eurogame játékokat, nem az ő játéka lesz. Ha valaki rossz következtetést von le, gyakorlatilag esélytelenné válik. És pont ez, a legösszetettebb része a játéknak az, ami titkos; így nem tudunk jó szándékból sem segíteni a másiknak, barátilag figyelmeztetni. Ha elront valamit, jó esetben a játék közepén, rossz esetben csak az utolsó körben derül ki mindez. Ugyanaz vele a gond, mint a Space Empires játékkal: megtanítani nagyon nehéz, hisz a lényegi rész titkos, ha pedig valaki azt rontja el, akkor neki kakukkoltak (igaz, a Space Empires-szel ellentétben itt még véletlenül sem lehet csalni). A fixkörös játék egyébként mindenre gondolt: van külön játéktábla 2-3 és 4 játékos részére, a jelölők tárolására műanyag dobozkák szolgálnak, a tartozékok hangulatosak, többek a szokványos fakockáknál. A dedukciós lapok jegyzettömbje talán sosem fog elfogyni, az alkalmazásban pedig van egy demo, tanításra szolgáló rendszer. Sőt, mindegy, mennyi telefon van kéznél: akkor is működik minden, ha körbeadunk egy készüléket, de a többiek akár csatlakozhatnak is ugyanahhoz a játékhoz saját készülékeikkel. El vagyunk látva tehát kellő mértékben, nem lehet erre panaszunk.Ami mindezen kívül megdobja a játékintelligenciát, és végtére is a fő célunkká válik: az összetevőkről hipotéziseket állíthatunk fel. Ezekért győzelmi pontot kapunk, ami rendben is van. A csavar a dologban az, hogy a hipotézis felállítása mindenki előtt nyilvános, és nem vagyunk kötelesek igaz hipotézist tenni. Ez a blöff-rendszer hatalmas lehetőségeket rejt magában első pillantásra, hiszen a gyakorlatlanokat félrevezethetjük vele. Második nekifutásra azért annyira nem lesz hatalmas horderejű: úgysem bízunk meg teljesen abban, mit állítanak a többiek, így továbbra is csak magunkra fogunk hagyatkozni. A hibás tézisek felállítása pedig túl gyorsan lelepleződhet ahhoz, hogy ezzel próbálkozzunk. Kellő játékismeret kell hozzá, másképp nem fog menni. A játék végén megvizsgáljuk, ki mely hipotézisre tette fel győzelmi pontokat érő lapkáit, majd a több hírnévvel rendelkező játékos nyer. 60-120 perces agyégetést követően jöhet egy kis pihenés, majd elgondolkozhatunk rajta: legközelebb is játszanánk-e vele. Az újrajátszhatósága ugyanis végtelen az applikáció miatt, de a játékmenet meglehetősen repetitív: a változók (néhány kártyán kívül, melyek sajnos nyelvfüggőek, de legalább nyíltak) maguk a játékosok, így ahhoz, hogy valóban élvezzük a játék nyújtotta örömöket, 3-4 elszánt, jóképességű alanyra lesz szükségünk. Ha pedig megvannak a megfelelő játékostársak, akkor garantáltan imádni fogják, mert logika és eurogame ilyen közel még sosem volt egymáshoz! Értékelésem, számokban: Bonyolultság – 9. Összetett szabályrendszer, rengeteg ismeret kell majd a játékhoz és legalább 2-3 játék, mire elsajátítjuk. De még talán épp határon van: ennél összetettebb játéknak nem igazán látom értelmét, de itt még a játékmenet képes megmutatni, hogy a komplexitás nem öncélú, szükség van minderre.Szerencse – 4. Az, hogy milyen összetevőkre teszünk szert, nem nélkülözi a szerencsét, ahogy az sem, milyen kotyvalékot kevertünk ki éppen: van amivel adott helyzetben sokkal több információnk lett volna, de ez már csak ilyen. A táblára kikerülő bónusz kártyák is véletlenszerűek, de ez kell az újrajátszhatóság kedvéért.Stratégia – 4. A hipotézisekhez, az akcióválasztáshoz elengedhetetlen játékelem.Taktika – 6. Folyamatosan változó játéktábla és játékhelyzet, így gyorsan kell tudni döntést módosítani.Kommunikáció – 3. Bár kevés a szóbeli kommunikáció, a blöffölés és az applikáció használata miatt a testbeszédnek is óriási jelentősége lehet. Design – 9. Ha egy belső insert is a dobozban lenne és megoldanák, hogy a kártyákon ikonok és ne szöveg legyen, csillagos tizest kapott volna. Végső pontszám – 7. Ennyire mély logikai játékot rég láttam, de én szeretem az ilyesmit, ezért nagyon vonz. Folyamatos koncentrációra, a játék mély ismeretére, kellő intelligenciával és játéktapasztalattal rendelkező játékostársakra van szükség a gamer rétegből, így sok feltételnek kell együttesen jelen lennie az igazi élvezetekhez. Bár két fővel is működik a játék, 3-4-en lesz igazán vagány, ahogy tanoncaink rájönnek, milyen főzetet kaptak éppen... Az Alchemists egy különleges csillag a társasjátékok egén, ha még nem próbáltad, de csíped a hasonló, gondolkozós játékokat, ne hagyd ki ezt se! Jó játékot!Csibu     Teljes cikk »
Küldte  csibu 2016. április 22 Comments Off
Kategória: Húzópakli
Egy kicsit beizzítom a rakétákat: áprilisban 3 euro-típusú társasjátékot is bemutatok nektek, remélem nem bánjátok. Folytassuk is mini-sorozatunkat az egyik legsokszínűbb játékkal: a Bora Bora új ízeket, új szemléletet helyezett bele egy olyan világba, ahol tetoválásokat készítünk, benépesítjük Bora Bora szigetvilágát, halászunk, totemeket állítunk. Stefan Feld a Castles of Burgundy után nem szakított sem játékkoncepcióival, sem kiadójával (Alea+Ravensburger). A végeredményt látva mindkettő jól jelzi, mit várhatunk e 2013-as játéktól. Nem kapunk meglepetéseket: egy átlagos doboz, átlagos, vagy talán átlag alatti minőségű tokenekkel, jelzőkkel, táblákkal; sokkal mélyebb játékkoncepcióval, mint amit elsőre sugall. Feld pedig hozza a kockáit, játékon belüli összefüggéseit és lehetőséget teremt arra, hogy összevessük képességeinket. E képességek pedig egy fő célért dolgoznak: a legoptimálisabb utat megtalálni a szigetvilág benépesítésére, törzsének kellő győzelmi pontot szerezve, mellyel túlszárnyalhatja a többi játékost. A 2-4 fő számára alkalmas játékot a Sas és Kos bocsátotta rendelkezésemre, ezt ezúttal is köszönöm neki!A szabályt kezünkbe véve és átolvasva, hasonló élményben lehet részünk, mint a Burgund esetén: a teljes kép nem igazán áll össze. Számtalan opció, számtalan játékbefolyásoló tényező. Hogyan függnek össze pontosan, mit is kellene tennem, nehéz előre megmondani. S ez az első 2-3 alkalommal is hasonló gondokat szül. Ez tipikusan az a játék, amit folyamatosan kell felfedeznünk. Folyamatosan kell egyre erősebb taktikát kitalálnunk, a kombinációs lehetőségeket kihasználnunk. A központi játéktáblán az aktuális fordulóban megszerezhető lapkákat, a körszámlálót, győzelmi pont számlálót és a szigetekkel, halakkal teletűzdelt szigetvilágot találjuk. E területre helyezzük majd le sorban törzsünk házikóit, jelezvén terjeszkedésünket. A játékosok táblái elsőre zavarosan sokszínűek, de a Burgundhoz hasonlóan hamar rájöhetünk jelentésére: egyik felére a lapkáinkat, akcióinkat tesszük, másik feléről pedig az ezekhez tartozó ikonok szintén ikonnal jelzett jelöléseit olvashatjuk le. Ez utóbbi nálam nagy pluszpont: nyelvfüggetleníti, a piktogramokkal pedig a megértését könnyíti.A játékmenet során a játékosok kockáikkal (ezúttal 3) dobnak, majd ezekkel akciót választanak. Hasonlóan Feld korábbi játékához, itt is kapunk számos lehetőséget az érték változtatására. Az akciókkal férfiakat és nőket szerezhetünk törzsünkbe, isteneknek adományozhatunk, terjeszkedhetünk, építkezhetünk. Csupa izgalmas dolog, de valahogy a lapkák nem minden esetben adják vissza ezt az érzést. Úgy is fogalmazhatnék: a játék nagyon fapadosnak tűnik és jóval kevésbé játszatja magát a Burgundnál. Amíg egy városépítés lehet némileg absztrakt, addig egy szigetvilági élet bemutatásának absztrakciója nálam csökkenti az élvezeti élményt. Cselekedeteinktől függően kiértékelésekre is sor kerül majd viszonylag sűrűn, így tetteink rövid- és hosszútávon is kifizetődhetnek. Emiatt ezt a játékot mindenképpen pihenten, teljesen rákoncentrálva kell játszani. Nem lehet benne kihagyni, mert nincs igazi felzárkóztató mechanizmus (de legalább a többiektől elhúzni sem nagyon lehet). Négy fő nem feltétlenül szükséges a játékhoz, 2-3 játékossal is hasonló élményeket kapunk. Erre vonatkozóan némi szabálymódosítás is életbe lép, de ezek jól megkreáltak, így pozitívumként tartom számon.  A Bora Bora bemutatását a SAS és KOS támogatta Az összegzés előtt két pozitívumot emelnék ki: istenségek és titkos célok. Előbbiekre hatalmas szükségünk lesz, ha szeretnénk kézben tartani az irányítást, így nem egyutas a játék. Folyton azon kell gondolkozni, hogy a biztosra, de kevésre menjünk, vagy néha próbáljuk meg a rizikósabb utat bejárni. Ezt némiképp befolyásolják titkos céljaink, melyek a játék végén extra pontokkal jutalmaznak minket. Az újrajátszhatóságot és az izgalmakat is növeli az ilyen játékelem. Értékelésem, számokban: Bonyolultság – 8. Néha extrém komplexnek tűnhet, amit jól rejteget a 12 oldalas, nem túl logikusan megírt szabály. A tanulási út is hosszabb az átlagosnál: míg normál esetben egy játék nagyjából kiismerhető 1-2 játék után, addig itt 2-4 játékra is szükségünk lesz, mire valóban mindent tudatosan teszünk majd meg. Szerencse – 4. A szerencse, bár befolyásolható, sokkal fontosabbnak érzem, mint a Burgundban. Lapkák, jelölők, kockadobások, frusztráló lehet egy ilyen agyalós játékban, na. De annyira még nem súlyos a helyzet, hogy a vereséget ráfogjuk.Stratégia – 4. A központi játéktáblán lévő terjeszkedések és titkos céljaink miatt jelentősebb a szokásosnál.Taktika – 6. A sok változónak hála, itt bizony elsősorban taktikai "csatáról" beszélünk.Kommunikáció – 1. Nincs egymással konfliktusunk, az egymásra hatásunk annyiból áll, hogy kit melyik akcióval előzünk meg, mit veszünk el a piacról, milyen területet foglalunk be. Design – 5. Már a belső insert is hiányzik, de legalább a kartonelemek vastagabbak, a jelölők száma viszont elképesztő. A játék ára a megfizethető kategóriába tartozik, ennyiért pedig talán lehetünk elnézőek. A játéktáblák tiri-tarka színvilága szemfárasztó, de pozitívum, hogy minden elem nyelvfüggetlen és jól jelzi a kellő információkat. Végső pontszám – 6. Feld fogta a Burgundot, kicsit variált vele, majd megszületett a Bora Bora, mely hangulatában, háttértörténetében izgalmasabbnak tűnik. Sokkal több változó került a játékba, ettől már-már a heavy-euro címet is elnyerve, de talán pont ezért fogják rettentően élvezni e játéktípus kedvelői. Nem családi játék, nem partijáték, nem egy könnyed kaland a Bora Bora. Egy igazi törzsi-harcosról beszélünk személyében, nem is véletlen BGG-s TOP 110-es helyezése, érdemes tenni vele egy próbát! ;) Jó játékot!Csibu     Teljes cikk »
Küldte  csibu 2016. április 10 Comments Off
Kategória: Húzópakli
Egy kicsit beizzítom a rakétákat: áprilisban 3 euro-típusú társasjátékot is bemutatok nektek, remélem nem bánjátok. Kezdjük is el mini-sorozatunkat az egyik legnagyobb pozitív meglepetéssel: a The Castles of Burgundy ugyanis olyan szintre emelte az eurók világát, amivel ismét képes volt megdobogtatni szívem - ez pedig nagy szó, ha a fakockák pakolgatására és a legoptimálisabb döntések meghozatalára gondolok. [...] Bővebben!     Teljes cikk »
Küldte  csibu 2016. március 3 Comments Off
Kategória: Húzópakli
Amikor kézbe vettem a Csőváz nevű magyar játék tiszteletpéldányát, eluralkodott rajtam a retrohangulat. A már-már Tron-ra hajazó, két szín közötti csata borítón való megjelenése a '80-'90-es évek digitális játékvilágát idézték. Gondolatok Balázs Szabolcs 2015-ben kiadott magyar játékáról. [...] Bővebben!     Teljes cikk »
Küldte  csibu 2016. február 15 Comments Off
Kategória: Húzópakli
A Pandemic Legacy és néhány korábbi online társasjátékbemutató apropóján most ismét kedvem támadt készíteni egy újabb játékismertető videót, egy örök klasszikusról, a Diplomacyról. Jó szórakozást!     Teljes cikk »
Küldte  csibu 2016. január 14 Comments Off
Kategória: Húzópakli
Szokatlan dologra vállalkoztam. Egyrészt beszereztem egy olyan társasjátékot, mely "csak" maximum 24-szer játszható, majd tettem róla, hogy ez így is legyen, és saját kezemmel téptem szét mindazt ami utamba került. Másrészt készítettem erről egy podcast adást, melynek - első 8 percében bemutatom röviden a Pandemic Legacy játékot,- 8:30-tól spoileres mesémben regélem el, mi minden történt a játék 12 hónapja, az általunk lejátszott 19 parti alatt. Ennek tudatában hallgassátok és nézzétek meg az alábbi videót, melynek spoileres részében saját képeken látható, mi hogyan játszottuk le életünk egyik leghangulatosabb társasjátékát. Jó játékot: Csibu     Teljes cikk »
Küldte  csibu 2016. január 7 Comments Off
Kategória: Húzópakli
Állandó játékostársaimmal, barátaimmal többnyire hasonlóan vélekedünk egy-egy játékról. Nyilván egyes esetekben a társasjáték által használt mechanizmus, vagy a szerencse túl nagy, vagy túl csekély szerepe okozhatja a játék más-más megítélését, de ez már inkább egyéni ízlés kérdése. Azonban nemrég előkerült egy játék és kiegészítője, mely ha őrületet nem is okozott, azon kivételek közé tartozik, melyről nagyon eltérő véleményünk lett. A bolond Ludwig király vára és annak Titkok című kiegészítőjének bemutatása következik. Ted Alspach, a Suburbia és az Ultimate Werewolf után végre tényleg robbantott. Játéka, a 2014-ben megjelenő Castles of Mad King Ludwig már a BGG rangsor 40. szereplője, bár sokat elmond róla, hogy a stratégiai játékok közül azért nem magasodik ki, ott "csak" a 32. helyen áll. A "Ludwig" jött, látott és győzött az eurogamerek között. Az oka talán 3 dologban rejlik. Első ezek között, hogy a kis kockás hátlapú kastélyelemek sokunk gyerekkorát visszaidézik egy pillanatra, amikor kockás négyzetrácsos füzetünkben házat, játékot terveztünk, elemeket rajzolgattunk. A második ok egy hasonlóan nosztalgikus érzés: a Carcassonne óta (a Galaxis roncsderbit leszámítva) nem igazán volt a lapkalerakósdi továbbgondolva, pedig a mechanizmus óriásit ütött a társasjátékvilág gépezetén és sokan már-már könnyes szemmel gondolunk vissza a Carcassonne szépségeire. A Ludwig király bár nem emeli magasabb szintre ezt a mechanizmust, de ellátja mindazzal, ami miatt már akár az innovatív jelzőt is használhatóvá teszi: a kastélyelemek egymáshoz illesztése és így minden játékban más-más kastély kialakítása egyszerűen mesés. A harmadik ok pedig az, hogy a kastélyelem-vásárlási mini-játékkal kellő interakcióval látja el a játékosokat, ezzel túllépve az amúgy eléggé pasziánszos hangulaton. Szó se róla, a Ludwig egy jól összegyúrt elegy. Nincs túlbonyolítva, nincs feleslegesen felcicomázva. Minden kör elején felhúzunk kastélyelemeket, melyet az aktuális kezdőjátékos beáraz. A játékosok ezt követően sorrendben megvehetik tőle ezeket az elemeket, így egyből beépítve kastélyukba. A játék egyik kulcspontja, hogy amikor ránk kerül a sor, jól megérezzük, hogy ki mennyit lenne hajlandó fizetni egy-egy elemért (ehhez segít, ha figyeljük az ellenfeleink korábbi tevékenységeit, aktuális kastélyát). Amikor az új kastélyelemet beillesztjük a várunkba, azonnali pontot hoz, ha pedig jól kombináljuk a szomszédos lapkákkal, extra pontokhoz és extra akcióhoz is juthatunk. Ez a győzelem második kulcsa: a kombinációk kihasználásával biztosíthatjuk, hogy felénk billenjen a mérleg nyelve. Játékosszámtól függően, bizonyos számú kastélyelem eladását követően véget ér a játék és pontozunk a közös és az egyéni célok alapján (mindenkinek vannak titkos célja).A Titkok kiegészítő ezt annyival toldja meg, hogy ad egy kastély-keretet, amit nem kötelező használni, hiszen megnehezíti a kastély terjeszkedését, de alkalmazása extra pontokat biztosít. Az új kastélyelemekre lehelyezett színes hattyúk gyűjtése pedig szintén jelentős előnyt jelenthet a játék végi pontozáskor, arról nem beszélve, hogy így az egyébként értéktelenebb kastélyelemeket is érdemes lehet majd elvenni. A harmadik lényegi elem pedig néhány titkos alagút, mellyel még izgalmasabban kapcsolhatjuk össze a szobákat, így tovább növelve a kombinációs faktort. Eddig próbáltam objektív lenni és bemutatni a játékot, most jöjjön a szubjektum. Véleményem szerint egy átlagosan jó játékról beszélünk a Ludwig esetén. 2015-ben semmi újat nem éreztem rajta, semmi különlegeset. Számomra nem adta azt a bizonyos varázslatot, amit az addigi vélemények ígértek. Úgy érzem, a mechanizmusok tényleg rendben vannak és pl. a kastélylapkák beárazása a játék fénypontja. De ettől függetlenül az egész száraz marad. Előnyére válik, hogy az egyszerű szabályok miatt gyorsan tanítható és gyorsan  lejátszható, négyen is lezajlik 60-90 pec alatt még a viszonylag hosszabb előkészületi idő ellenére is. De a parti végén nincs frenetikus hangulat, nincs az a kellő izgalom, hogy végül ki nyer, kiszámoljuk a pontokat, gratulálunk a győztesnek és ennyi volt. Nyilván ez sok más eurojátékról is elmondható, de számomra rendkívül hiányzik a játékból a hangulat - pont az a hangulat, ami játékostársaim, illetve a BGG-s közösség számára éppen pozitívum, Rendkívül dicsérik a játék hangulatát... :)Ami viszont még fájóbb, hogy kiegyensúlyozatlannak és túlságosan szerencse-központúnak érzem. Mit értek ez alatt? Egyes szobák körbezárásáért kapott bónuszok túlságosan erősek; szinte mindig az nyer, aki több célkártyát tud így szerezni. Persze ehhez jól kell játszani is, de ha nagyjából egyenrangúak a játékosok, a bónuszakciók és bónuszpontok döntő fontossággal bírnak majd. Két játékalkalommal is előfordult már, hogy az extra akciók miatt mire rám került a sor, a többiek az összes (!) kastélylapkát megvásárolták... A szerencse pedig egyértelmű: körönként 4-6 kastélylapkára lehet licitálni, ha pedig nincs köztük olyan, amely a már leépített szobáiddal kombinálható, illeszthető, akkor így jártál. Gyakorlatilag teljesen tervezhetetlen a játék: majd esik, ahogy puffan. Nyilván ezt nem is várom el egy light-eurótól, de családi játéknak szerintem nem elég hangulatos (ráadásul a kisebbeknek esélye sincs egy lehetőségeit kimaxoló felnőttel szemben), felvezető partyhoz hosszú, gamer játéknak pedig kevés. (Megjegyzés: Két játékossal változik a helyzet, úgy egy ízig-vérig taktikai, erőteljes, agyalós játékot kapunk.) Játékostársaim viszont pont azt szeretik, hogy könnyed, egyszerű, nem agyégető. Kellemes, két fővel is tökéletes, az pedig mindenképpen plusz pont pl. a kártyajátékokkal vagy a tipikus eurogame játékokkal szemben, hogy itt tényleges az építés és a játék végére tényleg különleges kastélyokra teszünk szert. Ez volt az az érv ami miatt nem határolódom el egy-egy Ludwig partitól és megértem azokat, akik magasba emelik. E könnyedségre és szerencsefaktorra ad csattanós pofont a Secrets: könnyed játékból analízis-paralízis helyzeteket okoz, megakasztva az építkezés ütemét. Míg a többieknek éppen ezért nem tetszett, nekem éppen ez a néhány apró változtatás hozta meg a kedvem a kastélyépítéshez. Most már nem zavar, ha nem jönnek fel a velem kombináló szobák, vagy már nem jut elég kastélylapka, mire rám kerül a sor: az a plusz 1-2 lehetőség, ami beépül a játékba, végre többutassá teszi a játékot. Nem egyértelmű már, mi a legjobb lépés, kérdéseket és igazi döntésszituációkat okoz. Ezzel nyilván oda a lazasága, de számomra ettől vált igazi játékká, élménnyé, ettől kezdte beindítani a fantáziám. Mások vagyunk, no. A grafika viszont borzadály. A siker 3 okaként említettem, a gyerekkori rajzokat. Hát tizenévesen rajzoltunk ilyen szobákat... Üresnek érzem a kastélyt, nincs benne semmi élet, a szürke környezet, a szürke hátlap pedig olyan érzetet kelt, mintha szellemkastélyban járnánk. A kiegészítő lapkái már jobban tetszenek, de alapjáraton nem vagyok elájulva a grafikától. Ahogyan a játék árától és a "dobozok" tartalmától sem. 15.000 forint az angol verzióért? Még a német kiadás 8-9.000 forintos ára is a plafont verdesi: csak és kizárólag kartonelemekből áll az összes tartozék. Tokenek hada, kartonlapok felsorakozva díszszemlére. Meg egy szabály. Egy gigantikus dobozban. Ez az egész közösség szemberöhögése. A kiegészítő viszont ezen is túltesz. Nem elég, hogy ugyanannyiba kerül mint az alapdoboz (8-10 ezer forint), még NEM IS DOBOZ... A praktikusság, hogy úgyis belefér az eredeti dobozába (naná, még így is üres a fele) érthető, világos, rendben van. De az, hogy 5 kinyomós kartonlapot kapok befóliázva ennyi pénzért, bicskanyitogató. Pedig igazán a kiegészítőtől válik nagybetűs játékká, de így nem tudom, ajánljam-e a beszerzését. Hiszen akinek nem jött be az alapjáték, minek vegyen hozzá kiegészítőt, ha pedig nagyon szereti az alapjátékot, akkor pont, hogy ez a kiegészítő ronthat számára az eredeti élményen...A kiegészítő minden eleme, egy képen... Írásom talán túlságosan is negatívra sikeredett, de szerettem volna megmutatni a hype másik oldalát is. A Castles of Mad King Ludwig egy kellemes kikapcsolódás péntek délutánra azoknak, akik szívesen törpölnek rajta, hogy milyen szobával bővítsék kastélyukat, akik örülnek, ha kézzelfogható a végeredmény és szeretik a nem konfrontatív, de mégis interaktív játékokat, amelyben a pasziánsz jelleg ellenére érdemes odafigyelni a többiek játékára. Értékelésem, számokban: Bonyolultság – 4. Az alapmechanizmusok egyértelműek, a lapkákkal összehozható kombinációk teljes elsajátításához azonban szükség lesz egy teljes játékra. Előny a nyelvfüggetlenség, hátrány a felületes szabályfüzet.Szerencse – 6. Valamennyire befolyásolható, de voltaképp véletlenszerű, milyen épületelemeket lehet éppen megépíteni. De a győzelem, vagy a vereség semmiképp nem fogható erre, csak zavaró tényező lehet.Stratégia – 2. A kiegészítőben már érdemes stratégiáról beszélni, az alapjátékban azonban nincsenek igazi stratégiai mélységek.Taktika – 8. A döntéseink jogossága csak adott pillanatban derül ki, az adott helyzetet megvizsgálva.Kommunikáció – 1. Számomra ebben is hiányos a Ludwig: nincs kommunikáció, mert nincs rá szükség.Design – 3. Nem túl szép játékelemek, túl nagy doboz, elképesztő ár. A lapkák vékonyak, az anyaghasználat sem tükrözi a játék árát. A szabályfüzet nem egyértelmű, nem alapos, a kis kártyák hajszálvékonyak, a középre tett pontozósáv pedig érthetetlenül óriási, a játéktér harmadát elfoglalja. A kiegészítő grafikája legalább javít valamit a hattyúkkal, a városhatárokkal és az új kastélyelemekkel. Végső pontszám – 6. Szerintem fentebb minden lényegeset elmondtam: egyszerű, laza kombinációs lapkalerakósdi a Ludwig, ahol előre megadott célokat próbálunk teljesíteni és a szobák leépítésével játék közben is sok-sok pontra szert tenni. Jó kombinálást, jó játékot: Csibu     Teljes cikk »